Téma
Emberi lét idézetek
-
A fent és a lent nem létezhetnek egymás nélkül. Gondoltál már erre? A jóságnak csak akkor van értelme, ha van gonoszság is. Valami csak akkor lehet nagyobb, ha létezik kisebb is. A magasabb rendû civilizáció csak akkor lehetséges, ha az alacsonyabb rendû ösztönöket számûzetésbe küldjük, le a csatornákba, a bányákba, a magánklubokba, vagy el a távoli gyarmatokra. Janne Teller
-
Tudok hinni Magába úgy, mint hinni nem tud senki sem álomban, sem valóságban, sem rögeszmében. De arra a csodára képtelen vagyok, hogy Magát a legfájdalmasabban ne érezzem a lelkemben még akkor is, mikor vággyal, gyönyörûséggel gondolok Magára. Valahogy jobban kellene Magát ösmernem, az agyába, az idegeibe látnom, hogy nyugodtabb legyek. Így borzasztó hajsza az, a mi lelkemben újra és újra megindul. Folytonos kérdés, folytonos nyugtalanító sejtés. A leggyakoribb, hogy vajjon milyen helyet foglalok én el a Maga lelkében? Könnyen letaszíthat, ledobhat e helyről? Ady Endre
-
Az emberek a világegyetem legmagányosabb lényei. Csak a közelmúltban kezdtük megismerni a világegyetemet, de még nem tudunk vele igazán mit kezdeni, és nincs senki, akivel ezt megbeszélhetnénk. Így azután magunk között beszélünk róla, és töprengéseink természetszerûleg a mi emberi perspektíváinkra korlátozódnak. Ebben az értelemben dialógusaink monológok, amit gátol az, amit az egyediség gyötrelmének nevezhetünk. Kizárólag egyetlen értelemmel vagyunk jó viszonyban, nevezetesen a sajátunkkal, csak egyetlen élettel, minthogy minden földi élet rokon, és csak egyetlen megfigyelt világegyetemmel. Timothy Ferris
-
Mi, akik az élőlények közül emberként jövünk a világra, útravalóul, mint a mesebeli szegény gyerek, mindannyian egy parányi batyut, s a hamuban sült pogácsában választ kapunk életünk korral súlyosbodó kérdéseire. Csakhogy ez a batyu kibontatlan, s így a végsőkre, a legtalányosabbakra - azaz, hogy mivégre születtünk, s hogy miért kell meghalnunk - ki-ki a maga hajlama és lehetősége szerint keres megfejtést, (...) hogy miért kell elapadnia a lélegzetnek, megkeserednie az érkezésünkkor oly gyanútlan boldogságnak.