Téma
Érettségi idézetek
-
Dísztelen ének ez, mint a hamuszínû Alkonyi fellegek november elején, Mint ódon omladék, melyen egymaga ül A csöndes feledés, mint egykor a remény. (...) Dísztelen ének ez, a semmiségbe megy, Mint a füst. Néma vád, vigasztalan panasz, Nem fogják érteni a boldog emberek, De mindegy neki már, örökre mindegy az. Juhász Gyula
-
Vajon miért vár az ember mindig másik évszakot? (...) Miért ne lehetne örülni a télnek, amely szemlátomást nem óhajt enyhíteni a szorításán, és amolyan színházi havat szór a járdákra, amikor mindjárt itt a március? A nyár úgyis eljön, és a következő tél is, amikor már egy évvel öregebbek leszünk, és egy évvel közelebb kerülünk ahhoz, amitől úgy félünk.
-
Jövés-menés közben nem lehet nem észlelni, hogy üresek a falvak, hogy eltûnt a fél ország. Csak gondoltam, jelentem, hátha nem járnak arra, ahol a madár sem szokott, aki visszajő tavaszra, de ezek emberek, kérem, és elhagyták a fészket, és jó rég, mert düledeznek a tetők és kerítések. Tudom, mi jár a bajok, a rossz hír hozójának, de uraim, bocsássák meg, annyira lesújt a bánat. Muszáj elmesélnem, hogy annyian hiányoznak, hiányzik a hangjuk, lépteik nem visszhangoznak, a félig üres utcán csak nagyszüleik csoszognak, hát, uraim, nem lesz ez jó, uraim, baj lesz, félek, ha az országban nem lesz, lassan nem marad lélek. Molnár Krisztina Rita