Érzékenység idézetek

Minél alacsonyabb rendû a szervezet, annál a kevésbé érzékeny, és annál gyengébben reagál az ingerre; minél magasabb rendû, annál fogékonyabb, és annál hevesebben reagál a külső valóságra. Anton Pavlovics Csehov

A vélemény nagyon finom, megfoghatatlan dolog, szavak nélkül is lehet érezni. Harriet Beecher Stowe

A lelki szeretet nem más, mint az érzéki szeretetnek egy magasabb minőségû, finomabb halmazállapota. Müller Péter

Intuíción nem az érzékek változó tanúságát, vagy a helytelenül társító képzelet csalóka ítéletét értem, hanem egy tiszta és figyelmes elmének annyira könnyû és határozott felfogását, hogy ahhoz, amit megértünk, semmiféle további kétely nem fér. René Descartes

Az élet nagy mûvészete az érzékelés; érezni, hogy létezünk, még akkor is, ha fáj. George Gordon Noel Byron

Az erős lélek, ha nagy cél van előtte, megacélosítja a gyönge testet. Mark Twain

Amikor érzékeny vagy egy problémára, hirtelen minden forrásból az jön feléd, beleütközöl a témába. És ha nyitott vagy, meg figyelsz, akkor a vigaszok is megtalálnak. Kulka János

A fej egy nagyon törékeny dolog, de a szívünk még érzékenyebb.

Talán holnap, holnapután szemrehányásokat tesz magának gyengeségeért, de most nem bír a szívével, valami bûvös erő olyanná tette, amilyen valóban, s amilyen ő nem akar lenni: érzékeny, álmodozó, gyönge nővé, aki édes rejtélyek, sejtelmek világában él, kinek érzékeny szívecskéje többet megfejt, mint ezer bölcselő lázas, töprengő agya, s kinek minden érzése egy édes, misztikus, csengő költemény. Ady Endre

Az igazi színészek lelke pompásan osztódik meg a játék alatt: ellenőrzik a legszenvedélyesebb kitörést és az átélés mámorában is pontosan hallják agyuk gépezetének finom kattogását.

Megdöbbentő, hogy az ember lelke mennyire befolyásolja a testét. Amit érzel belül, olyan állapotban van a tested. Stohl András

Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni. Stephenie Meyer

Ha a lélek találkozik egy valódi mûalkotással, akkor mintha valami ablak nyílna ki, az ember egy pillanatra szembetalálja magát a létezés teljességével. Ez a találkozás elsődlegesen zsigeri és érzéki természetû. Tulajdonképpen ugyanaz a folyamat játszódik le, mint a szerelemben, a mû mint szerkezet behatol a lélekbe mint szerkezetbe, és ha kompatibilisek egymással, akkor létrejön az érzéki-esztétikai gyönyör érzése. Ha ez nem történik meg, akkor vagy a mû, vagy a lélek szerkezetében kereshető a hiba. Esetleg mindkettőben. Kukorelly Endre

Gondolhatunk az érzésekre úgy is, mint az "agy táplálékára"; ezek szolgáltatják a test és az elme irányításához szükséges tudást... Az étel táplálja a testet, de ehhez meg kell emészteni... ám jól szervezett szenzoros folyamatok nélkül az érzések nem emészthetők meg, és nem táplálhatják az agyat. Jean Ayres

Annak a lehetősége, hogy az embert reggel felakasztják, csodálatosan lényeglátóvá teszi az elmét; sajnálatos módon azonban a szóban forgó elme ilyenkor elkerülhetetlenül csupán azt a lényeget képes meglátni, hogy egy olyan testben lakozik, amelyet másnap reggel felakasztanak. Terry Pratchett

Vannak az életünknek olyan szakaszai, amikor nagyon érzékenyek, nagyon fogékonyak vagyunk, különösen olyankor, amikor intenzívebb életszakaszban vagyunk, szerelmesek vagyunk, éppen leérettségiztünk, szakítottunk, megismertünk valakit. (...) Azok a dalok, amiket ezekben a periódusokban hallunk, mindenkinek örökre megmaradnak.

Az éber észlelés az érzékelés és figyelés közvetlen módja. Elvileg pillanatról pillanatra észleled, mit érzel. Észleled, hogy szomorú vagy, vagy vidám, nyomott vagy izgatott stb. Az esetek többségében azonban észlelési képességed álomba merült. Egész életedben jól kellett viselkedned, nem volt szabad kimutatnod, hogy milyen a hangulatod, nem volt szabad nyafognod, mindig az utolsó morzsáig meg kellett enned az ebédet, engedelmeskedned kellett, nem volt szabad sírnod, szorgalmasan kellett tanulnod, és így tovább. A saját érdekedben többé-kevésbé kikapcsoltad magadban annak tudatos észlelését, hogy milyen érzés is például jól viselkedni, engedelmesnek lenni, szorgalmasan tanulni. Ezek ugyanis többnyire inkább rossz érzések voltak: korlátozóak, untatóak, szomorúak vagy egyszerûen fájdalmasak. Nem jó dolog a szomorúságot és fájdalmat folytonosan érezni. A megoldás tehát kézenfekvő volt: kikapcsolod az észlelést. Hogy ne érezz, ne tudatosítsd magadban az érzéseidet. Az észlelés és tudatos megélés helyét a racionális mérlegelés foglalta el. Persze hogy ésszerû dolog kijárni az iskolákat, ellenkező esetben soha nem sikerül megfelelő helyet betöltened a társadalomban, stb. Ez ad erőt neked, és ha elég keményen mondogatod magadnak, a saját észlelésed hangját már nem fogod hallani.

Az érzés ott és akkor megszületik, aztán idült érzetté válik, minél többször születik meg. Van egy telítődési folyamat és egy pont, ahol elkezdi kivetni magából a test, már nem tudja fogadni, tompítani, elfedni tovább az érzetet. Az érzések pillanatnyiak, és el tudnak illanni, ha felülíródnak, az érzet azonban állandósul. És többé nem illan el. Ha valaki sokszor kivált belőled egy érzést, akkor az egy idő után elveszíti a lehetőséget, hogy felülíródjon, és beléd áll. Beleáll a gyomrodba, a csontodba, a vérereidbe. Beleáll a torkodba, a hányingeredbe, a szívverésedbe. Beleáll a rémálmaidba, a kávédba, az ételed ízébe. Beleáll mindenbe, ahogyan létezni fogsz azt követően vele. Szóval nem múlik el nyomtalanul semmi sem. Tisza Kata

Fiatal koromban mindig azon igyekeztem - és milyen keservesen! -, hogy kifejlesszem magamban a vallásosságot és az esztétikai érzékemet. Itt van, mondtam magamnak, két hallatlanul fontos és izgalmas érzés. Az élet gazdagabb, melegebb, fényesebb, sőt szórakoztatóbb volna, ha át tudnám élni ezeket. Megpróbáltam. Elolvastam a misztikusok könyveit. Hiába, siralmas locsogásnak tartottam őket, aminthogy valóban azok is, ha az olvasó nem tud belehelyezkedni abba az érzelembe, amit a szerző megélt, amikor mûvét írta. Mert itt csak az érzelem számít. Aldous Huxley

Manapság szoktak szuperérzékeny gyerekekről is beszélni, akiknek nagyon nehéz beilleszkedniük, akik sokat sírnak (esetleg az iskolai WC-be zárkózva), még akkor is, ha konkrét bántás nem éri őket, csak esetleg úgy érzik, hogy valaki hûvösen nézett rájuk, nem annyira barátságosan köszönt nekik. Ez nem patológia, hanem szintén alkati kérdés. (...) A szuperérzékenyek ugyanis rendkívül értelmes, kreatív személyiségek - részben éppen abból fakadóan, hogy olyan idegrendszerrel születnek, amely arra indítja őket, hogy egy adott szituációban minden apró részletet megfigyeljenek, és ezt az információhalmazt alaposan feldolgozzák, mielőtt cselekszenek. Vekerdy Tamás