Fáradtság idézetek

Kell, kell, kell ez a lassan ölő, gyógyító fájás, kell ez az érvágó, pengefinom kín, kell ez a sok metsző méregkristály a megmart hátam égő bőrének, a párás pórusaimnak. Befalazva dobol, ver, ver félre a kerge szívem. Szilvási Lajos

Könnyeket küldesz majd értem a kék égre, s én magányos, mennyei imákkal koldulok örök bebocsáttatásodért. Addig bekötözött szemmel élünk, hogy csak egymást lássuk, azt az utolsó földi búcsút, ameddig a soha eltart. Tedd a szíved a szívemre, érintsd a könnyed a könnyemhez, most még itt vagyunk.

Epesztő, forró, balga láz Égető lángja sorvaszt érted, Egy csókodért mindent od`adnék Egy csókodért nem kell az élet! Ady Endre

Amit a fényben láttál, arra a sötétben is emlékszel majd. Reménységet akarok lopni a szívedbe, ahogyan Prométheusz lopott tüzet az istenektől az embereknek. Meg akarlak tanítani tüzet gyújtani a bensődben, a gondolkodó szívedben. Fáklyaként vezet majd a labirintusban. Kornis Mihály

De hogyha majd meghalok egyszer, s egy csillagon meglátom őket, átintek nékik kiabálva, hajrázva, mint egy gimnazista: "Lásd, téged is szerettelek." Kosztolányi Dezső

Volt egyszer egy férfi, akivel együtt hullámzott lelkünk óceánja. Ha az egyikünk megszomjazott, a másikunk csókkal kínálta, és itatta, hogy elmúljék a tûzvihar benne. De a tûz nagyobb lángra kapott. Ereje felégette az egész világot. Tombolt, míg párává tette óceánunk. A tûz (...) csak nő és nő: elégeti a szíved, elégeti a lelked, elégeti a tested és eléget téged; még porrá és hamuvá nem válik. Nem tudom, merre menjek. Csak a füstöt és a kiszáradt óceán medrét látom. Nincs más.

Kicsit olyan a kert, mint a szép zene, amelyet a Nap, ez az égi karmester vezényel. Tavasszal int, kibújnak a korai hagymások levelei és kelyhei, a színek szimfóniájának első taktusai, aztán következnek a zöld akkordok, az ezerféle különös levél a zöld minden árnyalatában, illeszkedve az örökzöldek tartós, mély tónusaihoz. Aztán ahogyan az idő múlik, a Nap egy-egy intésére felszikráznak a bokrok, nyílnak a virágok: fehérek, sárgák, kékek, lilák. Bomlanak a szép rózsák illatos szirmai. Nyáron formálódnak a gyümölcsök, ősszel roskadnak a fák, a bokrok a gazdag terméstől. Csányi Vilmos

Ha igazán szeretünk valakit, annak soha nem lenne szabad fájdalmat okoznunk. Soha nem lenne szabad hagyni, hogy szomorúság költözzön a tekintetükbe. Laurell Kaye Hamilton

A kedves olyan, akár a tûz, a hiánya szél, ami izzásban tartja a tüzet. A szívem hamuvá égett, de érted ég, és a te hiányod, mint a sivatagi szél, csak izzásban tartja.

- És ha nem tudom, mit mond a szívem? - Akkor majd kölcsönadom az enyémet. On Sai

Az ember sohase képes arról leszokni, hogy ő ne legyen. A nagy akarnok örökké lenni akar valami. A halála után is. Hiszen oly önző. Mikszáth Kálmán

Bármilyen fényesen lobog egy fáklya, a felkelő napot soha nem halványíthatja el. George R. R. Martin

Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden. Hofi Géza

A hadvezér azt a katonát, aki megfutamodása után megfordulva bátran visszaveri az ellenséget, jobban szereti, mint azt, aki soha nem futamodott meg és sohasem cselekedett bátran.

Van az úgy néha, hogy az embernek muszáj nevetnie. Csak úgy, semmiért akár. És ilyenkor aztán senki-semmi vissza nem tudja fojtani a nevetést. Stephen King

Az egyszerû válaszok, bármelyik oldalt képviselik is, mindig tévednek. A világ bonyolult. Sosem lehet egyetlen mondattal elintézni. Harlan Coben

Én az elárvult szegény hazáért, e szabadságért vívó nemzetért tûrni, tenni és ha kell, meghalni tudok. Damjanich János

A korrupt zsaru leggyûlöltebb ellensége a becsületes zsaru, aki képes arra, amire gyengébb jellemû társa nem: ellenállni a csábításnak.

Ha sikert akarsz, kérd három öreg tanácsát!

Egyszer csupán hadd mondom el neked, Szegény szivem, hogy mennyit szenvedett: Hogy megölője volt e szerelem, Oly édes oh! és oly reménytelen. Heltai Jenő