Volt egyszer egy férfi, akivel együtt hullámzott lelkünk óceánja. Ha az egyikünk megszomjazott, a másikunk csókkal kínálta, és itatta, hogy elmúljék a tûzvihar benne. De a tûz nagyobb lángra kapott. Ereje felégette az egész világot. Tombolt, míg párává tette óceánunk. A tûz (...) csak nő és nő: elégeti a szíved, elégeti a lelked, elégeti a tested és eléget téged; még porrá és hamuvá nem válik. Nem tudom, merre menjek. Csak a füstöt és a kiszáradt óceán medrét látom. Nincs más.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs az a nő többé, aki minket kiábrándíthat a nőből - mi mégiscsak szeretjük és imádjuk és csodáljuk a nőt, aki nem pokol és izzó ártalom, és mégis a legnagyobb tûz e világon - a nőt, aki mosolyog és borzong, mikor róla beszélnek -, aki, ó, jól tudom, rossz, ha kell, százszor rosszabb tud lenni a férfinál - de jó, ha lehet, ezerszer jobb és különb és mámorosabb -, mert mi ismertük a nőt, aki lángolt, mert lángoltunk, aki szeretett, mert szerettük, aki szépnek látott, mert szépnek láttuk - az igazi nőt, akitől gyermekünk van. Karinthy Frigyes
2. A tûz, amely egykor lobogva lángolt, gyengült, gyengült, és kihunyt csendesen. Hidd el, fáj a magány. A lélek vágy szeretni, s én mégsem fogok ezután; a földön - már tudom - nem részegít le semmi, az első szerelem csupán. Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
3. A tûz, a lángoló szenvedély tüze nem tart sokáig. Előbb-utóbb kihûl, és átlényegül valami mássá. És ez nem a mi hibánk (...). Minden szerelemre ez a sors vár.
4. Nem volt hajlandó beismerni, hogy kiábrándultságának vége, újfent sorsául rendelték, hogy éppúgy érezzen, mint oly sokan mások: fájjon, féljen, higgyen, bízzék, szeressen. Visszakapta a lángot, az éltető szenvedélyt, amely egyszerre képes gyönyörködtetésre és gyötrésre, egekbe röpíti s földbe döngöli megajándékozottját; nélküle bármekkora tehetség, szerelemértelem odavész, kiszárad, elhal. Ez az égés tölt meg élettel, ez szabadítja fel az alkotóerőt, a megismerés-átélés, a teljesség vágyát. Akiben e vulkán kialszik, akkor is halott, ha a teste tovább mozog. Vavyan Fable
5. A nők nem sokban különböznek a tûztől. (...) A tûz gyönyörû dolog, ugye? Le se tudjuk venni róla a szemünket, amíg ki nem hunyt. Ha kontroll alatt tudod tartani, akkor világít és fényt ad. Csak akkor kell tenni valamit ellene, ha már nem uralod a helyzetet. Jodi Lynn Picoult
6. Tûz az igaz szerelem, melyben füstté, korommá ég és elszáll minden rossz. Csak a boldogság marad, forrón és ragyogón. Makkai Sándor
7. Te voltál az egyetlen férfi, akit valaha szerettem - reményem sincs, hogy egyszer mást szeressek. Elvettél mindent, amit együtt csináltunk, mindent, amit egymásnak jelentettünk, és porig égetted, megsemmisítetted: nem maradt belőle más, csak hamufelhő.
8. Ugye, gyönyörû? A tûz, ami lobog benne. Ahogy ropognak az izzó fák, ahogy pattog a parázs. Ahogy ülünk itt ketten, szótlanul, a lángok fényében. Ahogy átölellek, s te pontosan tudod, mit mondok ebben az ölelésben. Ahogy ez a tûz, ahogy ez a meleg, ahogy ez az érzés beszél helyettem... helyetted. És mi ülünk. Ketten egy kandalló előtt. A szívünk előtt. Csitáry-Hock Tamás
9. A férfiak ostobák és csalódottak, akik csak a gyertya lángjával tudnak hozzád érni, mélyen bántalmazni tested, szíved, és érzéseid. És a tûzben hagynak, míg el nem égsz.
10. Óceáni mélységekig merültem egy olyan csókban, amely gyönyörûségesen különbözött az eddigiektől. Zavartalannak és végtelennek ígérkezett, s meglepett azzal, hogy csókabb volt annál, amit eleddig e fogalomként ismertem, kettőnkből kelt önálló életre, megelevenült. Illata, íze, zamata, forrósága, de még teste is volt: párádzó, izmos, feszes, táncolékony. Képtelenség lett volna megkülönböztetni, ki kit simogat, cirógat, ölel; saját bőrömet éppúgy éreztem, mint az övét, és összedöndültek szívizmaink. Vavyan Fable