Téma
Feleség idézetek
-
Amikor gyerekként az Ószövetség Gustav Doré metszeteivel díszített ifjúsági változatát lapozgattam, megpillantottam benne a Jóistent, amint egy felhőn ül. Öreg férfi volt, láttam a szemét, orrát, hosszú szakállát, és arra gondoltam, hogy ha szája van, akkor ennie is kell. És ha eszik, akkor nyilván belei is vannak. E gondolattól azonban nyomban megrémültem, mert - bár családom nem volt vallásos - éreztem, hogy Isten beleiről képzelődni szentségtörés. A legcsekélyebb teológiai felkészültség nélkül tehát már gyerekként ösztönösen éreztem a szar és az Isten összeegyeztethetetlenségét, s innen a kétségem a keresztény antropológia alaptézise iránt, mely szerint Isten saját képére teremtette az embert. Milan Kundera
-
Az életben Isten akaratát az emberek cselekedetei viszik előre és hogy ennek mégsem a teljes káosz az eredménye, az a csoda miatt van. A csoda miatt, amely az időzítésben rejlik. "Ne azt kérdezd, hogy miért történt veled az, ami megtörtént, mert erre a kérdésre nincs válasz. Azt kérdezd: miért éppen most történt? És megláthatsz valamit Isten akaratának szálaiból, amelyek az egész világot összetartják."
-
A kételkedéshez való jogunk a tudomány korai időszakában a tekintély elleni harcból született. Mélyreható és ádáz harc volt ez: legyen szabad kérdeznünk - legyen szabad kételkednünk - hadd legyünk bizonytalanok. Szerintem fontos, hogy ne felejtsük el ezt a küzdelmet, mert akkor esetleg azt is elveszíthetjük, amit megnyertünk. Richard Feynman
-
Először is, ne árts! Könnyebb mondani, mint megtenni. Elmondhatjuk a világ összes fogadalmát, de tény, hogy a legtöbben mindig okozunk kárt. Olykor még ha segíteni is próbálunk, többet ártunk, mint használunk. És aztán bûntudat kivillantja a foga fehérjét. Hogy mit kezdesz ezzel a bûntudattal, az rajtad áll. Ránk hárul a döntés: vagy hagyod, hogy a bûntudat visszarántson oda, ahol első alkalommal is bajba kerültél, vagy tanulsz a bûntudatból, és megteszel mindent, hogy továbblépj.
-
Amikor valaki bejön a szobámba, kezet fogunk és bemutatkozunk, ha csak a nevét tudom az illetőnek, akkor minden alkalommal, amikor a nevén szólítom, én úgy képzelem, hogy hívom. Mintha azt mondanám, hogy na gyere, gyere... Az ember nem mutatja meg önmagát úgy egyből, de ha azt mondom, hogy szeretettel várlak, türelmesen várlak, semmit nem fogok tenni ellened, nem foglak bántani, ártalmatlan vagyok, akkor az illető lassan megérkezik. De ha tizenöt percen belül egy címkét teszek rá, mondjuk azt, hogy depressziós vagy mániás vagy hisztérikus, mindegy, hogy mi a címke, abban a pillanatban tulajdonképpen az történik, hogy az illető tudja, hogy én őt már nem látom, ő már nem érdekel, ő már nincs meghívva, hogy megjelenjen előttem. Feldmár András
-
Számolgatni kezdtem a bajaimat. Ez jól bevált trükk, sokan alkalmazzák: én és az emberiség. Ha van 1, azaz egy alapos nyomorod, ám ez oly riasztónak rémlik, mint egy atombaleset, helyette inkább foglalkozz a körülményekkel. Meglátod, mennyi bosszankodni valód jön össze: a meteorológiai nüanszok, a szomszédok, a kocsid, anyád, férjed, fiad - vagy amit akarsz. Megőrülni bármitől lehet, bár ez nem megoldás semmire. De hát nem a valódi megoldások elől futunk élethosszat?! Vavyan Fable
-
Nem (...) elegendő az, hogy az ember barlangokat keresett a maga számára, vagy erős falakból építette fel házát és városát. Otthonát a mágia, a rituálék, a mítoszok, vallások - szimbólumok és szimbólumrendszerek - segítségével is oltalmaznia kellett egy veszélyekkel teli, idegen világban. Hankiss Elemér
-
Egyszerûen csak boldog vagyok... életre kelt az álmom, amibe az elmúlt hetekben kapaszkodtam. Újra és újra azt képzeltem, hogy eljön majd a pillanat, amikor kiderül, hogy végig engem szerettél, és csak valamiféle borzalmas félreértés történt. Hogy majd minden fájdalmas rossz emlék a ködbe vész, és újra veled lehetek, és... megtörtént. A. O. Esther