Téma
Férfiak idézetek
-
Az individualizmus lényege az, hogy az ember különleges és többdimenziós lény, ami arra ösztönöz minket, hogy foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amelyeket szeretünk és amelyeket mindenképpen meg akarunk tapasztalni. Ha nem gondozzuk a személyiségünk kiskertjében elvetett magokat, akkor nem is vagyunk igazán emberek. Michael Schur
-
A "valóságos életben", ha azt akarjuk, hogy jól mûködjön, és ha békében akarunk élni, örökösen kompromisszumokat kell kötnünk a saját érzelmeikkel: EZT nem szabad túlreagálnom! AMAZT figyelembe kell vennem! ERRÕL nem vehetek tudomást! Érzelmeinket állandóan hozzáigazítjuk a környezetünkhöz, kíméljük, akiket szeretünk, belebújunk a mindennapok száz és száz apró szerepébe, kiegyensúlyozunk, kimérünk, mérlegelünk, hogy ne veszélyeztessük a nagyobb szerkezetet, amelynek magunk is része vagyunk. Daniel Glattauer
-
Aki úgy gondolja, azért kell neki társ, hogy kiegészítse őt, az túlságosan retteg a beismeréstől, hogy valami nincs rendjén a lelkében. Nem várhatjuk a kapcsolattól, hogy mûködjön, ha éppen akkor kezdünk egy gyûlölt munkahelyen dolgozni, vagy kellemetlenül érezzük magunkat a bőrünkben a felszedett 4 kiló miatt. Veszélyes és gyakran szomorú pusztán azért új kapcsolatot kezdeni, illetve egy egészségtelent folytatni, mert magányosak lennénk egyedül. Lauren Urasek
-
Csak mert nem látunk semmiféle megoldást, még nem jelenti, hogy nincs megoldás. Bízz benne, hogy rendbe jönnek a dolgok, mert ez az élet rendje. Így lesz. Ne feledd, együtt érzek veled, és bármit megtennék érted, hogy melegebben süssön rád a nap újra. Míg elvonul az eső, gondolj rá, van egy biztos ember, akivel megoszthatod szíved terhét, s akinél oltalmat találsz szeretetben.
-
A szülők kötéltáncosok. A "túl sok" és a "nem elég" közé kifeszített kötélen lépegetünk egy törékeny csomaggal a kezünkben. Figyelmesnek kell lenni, de közben nem szabad elhitetni a gyerekkel, hogy ő a világ közepe; a kedvében kell járni, anélkül, hogy elkényeztetnénk; kiegyensúlyozott étrenden kell tartani, anélkül, hogy megvonnánk tőle bármit is; erősíteni kell az önbizalmát, de közben maradjon alázatos; meg kell neki tanítani, hogy legyen kedves, de közben ki tudjon állni magáért; el kell neki magyarázni a dolgokat, de nem jó túlmagyarázni; ki kell fárasztani, aztán hagyni kell pihenni; meg kell tanítani az állatok szeretetére, de arra is, hogy legyen óvatos velük; kell vele játszani, és kell hagyni unatkozni is; fontos önállóságra tanítani, ugyanakkor jelen kell lenni mellette; elfogadónak kell lenni, azonban nem erkölcstelennek; határozottnak, de nem merevnek; ki kell kérni a véleményét, de nem engedni, hogy mindenben ő döntsön; igazat kell mondani neki úgy, hogy közben ne ártsunk az ártatlanságának; úgy kell szeretni, hogy az ne legyen számára fojtogató; óvni kell, ám közben nem bezárni; fogni kell a kezét, és ugyanakkor hagyni kell eltávolodni.
-
Túl sokat várunk a karácsonytól (...). Azt a gyerekkori misztériumot, amit hordoztam, elkezdtem valahol elveszíteni amiatt, hogy az ünnepeket megelőző hónapokban már mindenki rohan beszerezni a drágábbnál drágább ajándékokat. Nekem a lelassulás, elcsendesedés, a közösen töltött idő és a bekuckózás adja az értelmét.
-
Kell. Ma még kell. Holnap is. Egy hét múlva is. Egy hónap után is talán, de ha egy reggel úgy ébredek, hogy már nem kell... Akkor mihez kezdjek? Akkor hogyan szabaduljak meg tőle? Amikor már én kellek neki jobban, mint ő énnekem!... Most, amikor ő bizonytalan, most kell határozottnak lennem. Most, magammal szemben. Mert egy hónap múlva már ővele szemben kellene erősnek lennem. Megbántani, megalázni, vérig sérteni, hogy elmenjen. Szilvási Lajos