Gőg idézetek

Akiben nincs önmagával szemben egy kis kétkedés, egy kis bizonytalanság, hogy valóban jó ez, amit megmutat magából, nem is lehet igazán figyelemreméltó, nem tud előrébb lépni. Csonka András

A világ tele van emberekkel, akik csúnya dolgokat mûvelnek. Miért viselkednek így? Néhányan hazudnak, hogy ne veszítsék el, amit szeretnek. Néhányan bezárkóznak, mert félnek a jövőtől. Néhányan falat emelnek maguk köré, mert megbánták tetteiket. Igen, mindenki talál okot rá, hogy csúnya dolgokat tegyen. És amint rájövünk, miért teszik, megpróbálhatjuk megállítani őket.

A magány önzés meg hiúság: amikor azok sem értik, amit mondasz, akik szeretnek és akiket viszont, amikor nem érdekli őket, amit mondasz, csak hogy igazat adsz-e nekik; amikor az sem érdekli őket, amit akarnak vagy mondani szeretnének, hanem csak az érveid rombolása; amikor téged sem érdekel, mit mondanak, amikor a saját véleményedet is unod, amikor legszívesebben hallgatnál, de nem tudsz, hiába is tudnál, rajtad már nem segít. Vida Gábor

Aki gőgös, önmagát kínozza! Emily Bronte

Mellesleg a külvilág, vagyis az emberi környezet piszkosul ért ahhoz, hogy fokozza a nyomást másokon. Olyan gondolatokra, cselekedetekre késztesse a többi embert, amilyenek azoknak maguktól eszükbe se jutnának. Vavyan Fable

A korlátolt és hiú embereknek vannak perceik, mikor az a tudat, hogy boldogtalanok, bizonyos elégedettséggel tölti el őket, sőt önmaguk előtt valósággal kacérkodva dicsekszenek szenvedéseikkel. Anton Pavlovics Csehov

Mindenkit a saját maga által húzott lelki falak tesznek vakká arra, hogy hû-e önmagához, és a valódi énjét mutatja-e a világ felé.

Valahol olvastam, hogy vannak emberek, akik megjelenésükkel környezetükben már eleve félénkséget, idegenkedést vagy ösztönösen azt a vágyat ébresztik, hogy az emberek minél távolabb tartsák tőlük magukat.

A folytonos súrlódás, egymás kínzása jobban összekapcsolja az embereket, mint az egyforma gondolkozás vagy a megbecsülés. Németh László

A kevélység a bukás táptalaja.

Árulások szégyenétől nem lehetsz vidám. Színes és színtelen vagy, féltett kis hazám. Támadtak gyáva módon, miért tûrted ezt? Érzékeny büszkeséged sorsodon kereszt! Lord

A társadalmunkban jelenleg azért van annyi elnyomott agresszió, annyi probléma, annyi rossz érzés, mert az embereket nem hagyták kibontakozni. Sem a környezete, sem pedig önmaga nem hagyta kibontakozni. (...) Nem adjuk meg egymásnak és önmagunknak sem a kreativitás és az önismeret lehetőségét.

Az álszentség boldogtalansághoz és meghasonláshoz vezet.

A zseni bosszantja azokat, akik nem rendelkeznek különleges képességgel, tehát szinte mindenkit. A zsenialitás eltávolít azoktól, akiket szeretsz, és féltékenységet szül a többiekben. Michel Bussi

Aki ragaszkodik a hova­tartozásához, megszenvedi, megfi­zeti és végigkínlódja. Jobb volna felelőtlenebbnek, függetlenebbnek lenni.

Az embert (...) lelki mechanizmusai hol arra késztetik, hogy elvegyülni, hol pedig arra, hogy kiválni vágyjon.

Szerelemben, bármilyen férfi-női, szülő-gyerekkapcsolatban, a barátságban, mester és tanítvány viszonylatában aligha lehet nagyobb bûnt elkövetni annál, mint ha valaki hatalmat kovácsol a maga számára (...) a világ jobb megértéséből, titkok tudásából, szépségből, okosságból, szuggesztivitásból, illetve a másik gyengeségéből, gátlásosságából, csökkentértékûségi érzéséből, alázatából, rajongásából, biztonság kereséséből. Popper Péter

Egy kevéssé tetszetős arc egyre jobban elveszíti a tetszés képességét. Aki hordozza, közönyös lévén a többieknek, önmaga iránt is közönyössé válik, nemtörődömsége kiül az arcára, és egyre jobban taszítja mások tekintetét. A szépség viszont állandóan figyeli, díszíti, óvja, szemléli, és talán így is mondhatjuk, egy folyton előtte lebegő, képzeletbeli tükörbe vetíti magát. A rútság elfelejti és elhagyja magát. De kétféle rútság van: amelyik szenved, és a düh meg az irigység fegyverével tiltakozik a külvilág véleménye ellen: ez az egyedüli, az igazi rútság; a másik viszont jámbor és gondtalan, belenyugszik sorsába, nem kerüli és nem hívja ki az ítéletet, és így, ha a szemnek nem, legalább a szívnek tetszik. George Sand

A boldogság olykor önzővé teszi az embert.

Minden lelket a saját gondja és gondolata, a saját bûntudata nyomaszt. Kiss Judit Ágnes