Gyász idézetek

- Annyira sajnálom! Talán gyûlölnöm kellene... Dühösnek kellene rá lennem, mégsem vagyok az. Elmosolyodom. Végeredményben neki köszönhetem, hogy boldogabb vagyok, mint korábban bármikor. Gyorsan beszél, közben sír, magyarázkodik. Fél füllel hallgatom. Nem érdekelnek a részletek. (...) Egyetlen szót akar tőlem hallani... Várok. És amikor végül megadja a lehetőséget, boldogan mondom ki: - Megbocsátok. Harlan Coben

Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell. Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma. Sirok között egyenlő minden ember, Akár ott sirva, akár oda jutva. Reviczky Gyula

Séta a múltban, a lelkemmel újra, Egy pillanatra láttalak. Séta a múltban, indulok újra, Még keresem az álmomat. Edda

Biztosan van olyan gyász, amihez nem tartoznak könnyek. Nem kell mindent úgy csinálni, ahogyan a filmekben látja az ember.

Arra gondoltam, mióta élek, készültem rá, hogy a felesége legyek, s most itt vagyunk, közel a célhoz, közelebb, (...) mint bármikor, csak éppen megöregedtünk, s ő éppúgy nem szeret már azzal a szomorú hevességgel, ahogy valaha szeretett, ahogy az én érzelmeim is elfáradtak és kihûltek. Úgy indulunk neki az életnek, mint az útitársak, akik, mikor Isten tudja, merre sodorja a hajójukat a szél, egymásba kapaszkodnak, és elmesélik egymásnak nyomorult emlékeiket, mert ugyanarra emlékeznek, és ugyanarról a szárazföldről tudják, milyen volt rajta élni, míg ki nem csapódtak róla a tengerre, és ugyanazt az eget látták fényleni és kékleni, amikor még nem dörgött. Szabó Magda

Ugye, gondolsz rám? Hiszen oly szomorú a halál, ha az emberrel nem gondolnak többé! Néha rossz voltam, nézzétek el. Tudom, ha a jó Isten akarná, boldogok lehetnénk, hisz oly kevés kell nekünk. Victor Hugo

Szíved már nem fáj, miénk meg vérzik, fájdalmad férjed, gyermeked érzik.

Ki tudja, mikor látlak (...), de a gondolatom mindig veled lesz, s akárhová vet a sors, őrködök feletted, még ha a sírba jutok, onnan is. Mikszáth Kálmán

Mielőtt részed lehetne az öröm érzésében, meg kell ismerned a bánatot.

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. Müller Péter

A fájdalom olyan, mint a drága kincs, nem szabad, hogy sokan lássák, mert a gonosz vagy éppen kárörvendő szemek megszentségtelenítik. A szeretteink felett érzett fájdalom nem mutogatni való. Nem közügy. Leslie L. Lawrence

Hûséges társam, szerelmem, apám, gyerekem, szerelmesem, miért hagytál el erre a pusztító magányra? Isten, Isten, ha vagy. Mit vettél el! Hát nem láttad, milyen boldogok voltunk? Szabó Magda

Elvesztettem valakit, akit szerettem, pedig nem valakit vesztettem el, azt hiszem, hanem magamat. Bor Ambrus

Ki akarná a bánatát megosztani? Megosztani a csokis sütit lehet. (...) A bánat arra való, hogy eltemessük az ágy végébe egy halom pokróc, paplan és ágytakaró alá, hogy olyan nagy súly fedje be, hogy soha többé ne tudjon kibújni. A bánatból egy darabot se kér senki.

Sírt az ajtóm. Csöndben belépett Valaki és nevetett, Valaki, kiért sokat sírtam S akit halottan is szeretek. Ady Endre

Gyalogosan járva csökken a különbség a látott és a megélt dolgok között. A séta során megfigyelőből résztvevővé válunk.

Először láttál valakit meghalni? Nehéz, ugye? Fájdalmas, ugye? "Ezt tehettem volna, azt tehettem volna..." Csak a megbánás van az elmédben. Az egyetlen dolog, amit mi élők tehetünk, hogy megőrizzük őket a szívünkben. (...) Nem kell visszatartanod, sírj, ameddig akarsz. Nem kell szégyellni a könnyeket, amiket másokért hullajtunk.

Furcsán mûködik az emberi agy, az egyik pillanatban még zokogunk, mert úgy érezzük, kitépték a szívünket, elnyelnek az emlékek és belehalunk a keserûségbe. A másik pillanatban viszont kilépünk a De Gaulle reptér ajtaján, megérezzük az illatot, megpillantjuk a sorakozó taxikat, a fülünket pedig minden irányból francia szavak ütik meg, és hirtelen úgy érezzük, hogy hazaértünk. Leiner Laura

Ha valaki rossz halált hal, néha olyan szörnyût, hogy még isten se bírja nézni, akkor a lelke fele itt marad, és kóborol, úgy keresi a békét, mint a szomjas ember a vizet. Jesmyn Ward

Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj. Szabó Magda