Gyász idézetek

Amikor elveszítünk valakit, azt képzeljük, hogy mi vagyunk az egyetlen vesztesek a világon. Pedig nem így van.

Siratlak csöndesen zokogva, Elszállott húszas éveim; De a nyugodt harminczasokba Megernyedt szívvel lépek im. Virágaim mind eltiporva Hevernek szerteszét a porba', S elszórt emlékeim között Motozva, koszorút kötök. Reviczky Gyula

Befelé zokogsz. Dideregtet a bánat. Könnycseppkőbarlang. Utassy József

Én üdvömet találom-e vagy kárhozatomat, ha szívem dobogására hallgatok? Aztán hallgatott szíve dobogására. Jókai Mór

Mikor egy családtag szenved, mind szenvedünk.

A könnyek csónak alakúak, és a szomorúság és a gyász ül az evezőknél. Jón Kalman Stefánsson

A végstádiumban lévő rákos betegek kibírhatatlan fájdalma teljesen céltalan; olyan, mintha a halottat szirénázó mentőautóval szállítanánk a temetőbe. A fájdalomnak csak addig van értelme, amíg a gyógyulás lehetséges.

Eljön majd az az idő, amikor már nem lesz lehetőségünk együtt lenni azzal, akit szeretünk. (...) Nem akarom elvesztegetni az időt azzal, hogy marakodjak valakivel, akit szeretek, és aki sokat jelent nekem. Brad Pitt

Haldoklik szerelmem. Jobban szeretlek most, hogy kialszik, s véle magam is. Ez nem a láng utolsó lobbanása Beney Zsuzsa

Az írás az egyetlen fájdalommentes módja a várakozásnak. Hát írtam neked. Ebben a levélben mindent leírtam, amit érzek. (...) Elolvasod, aztán kimész a fövenyre, és a tenger partján mindent újra átgondolsz, és meg fogod érteni. Lehet, hogy egy óráig tart, lehet, hogy egy napig, nem számít. Végül visszajössz a fogadóba... feljössz a lépcsőn, kinyitod az ajtómat, és egy szó nélkül a karodba veszel s megcsókolsz. Tudom, ostobaságnak tûnik fel. Pedig örülnék, ha így történne. Szép módja a pusztulásnak, beleveszni a másiknak a karjába. Alessandro Baricco

Az élet (...) hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk. Molnár Ferenc

Õ már el nem válik tőlem, Menekülhetsz bárhová, Minden múló perccel hûsít, perzsel, Mindig várok rá. Nyitva áll az ûzött kastély, Magány helyett társra vár.

Ha szöget vernek a tenyeredbe vagy a lábadba, akármit csinálsz, fáj. Ha kínoznak, elszenveded a fájdalmat. A halál gondolata viszont nem kell, hogy fájjon. Nem tudod, mi a halál. Rajtad áll, hogy ez a gondolat fáj-e vagy nem. Eric-Emmanuel Schmitt

A pokolba a szenvedéllyel! A parázs kialszik, csak piszok és hamu marad utána. Nem akarom még egyszer ezt a tortúrát. Otthonra vágyom, asszonyra és gyerekekre. Kiss Nikoletta

Ágyúszó, könnyûzene búcsúztatja az elesetteket, nem sírás. Mi lesz velünk? Már csak a sírban van szabadulás? Nincs felelet. Csak a vér van, csak a gyász. Benjámin László

A halál se több, mint Szeretőnk szorítása: fáj, de mégis Kívánjuk. William Shakespeare

Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltûnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el? Stephen King

Tragédiának nézed? nézd legott Komédiának, s múlattatni fog. Madách Imre

Könyörülj rajtam, változtass sós cseppé, hadd száradjak fel szépen, finoman azon a búcsúlevélen, egy hullámos kis dudort hagyjak csak magam után.

A fájdalom a maga elvont egészében, madártávlatból, mindig borzalmasabb, mint közelről: a részletekkel való bíbelődés kijózanít bennünket, leszerel, legalábbis figyelmet követel tőlünk, önfegyelmet, hogy rendezzük a zûrzavart. Ilyenkor egy kereket találunk, egy csavart, egy pántot, mely a pokolgépet alkotja. Mindez már babramunka, játék. Az apró dolgok megnyugtatnak. Kosztolányi Dezső