Téma
Gyermekkor idézetek
-
Minden apa átéli egyszer azt a zavarba ejtő pillanatot, amikor önmaga furcsa, torz karikatúrájának látja a gyerekét. Mintha egy pillanatra egymásba folyna az egyéniségetek. Kisfiúkori önmagad, a megfoghatatlan emlék, egyszer csak hús-vér alakban jelenik meg előtted. Te vagy az, és mégsem te, ismerős, de ismeretlen is egyszerre. Régi éned újjávarázsolt, újratekercselt verziója, ugyanakkor olyan furcsa és kiismerhetetlen, mint egy idegen. William Landay
-
Az egyik legfájdalmasabb érzés, amit egy gyermek megélhet, hogy nincs idő rá, hogy lerázzák, csak kötelességből figyelnek rá. Semmi értelme mesét olvasni, ha ez is csupán egy a sok kipipálandó feladat közül. Az egyperces, instant mese olyan, mintha egy pohár nemes bort egyhajtásra felhörpintenénk, egy klasszikus zeneszámot felgyorsítva hallgatnánk.
-
Ha én bármelyik gyerekemmel sétálok, ott a mosolyok maximum a gyerekeket célozzák, aztán a szemek rám tévednek, és nyugtázzák, hogy ez a hízásra való hajlam nem ígér szép felnőtteket. Furcsa, nem? A gyerekek cukiságát úgy vizsgáljuk, hogy lesz-e ebből prezentálható kifejlett példány. Pedig én vagyok a bizonyíték rá, hogy attól még, hogy az apád olyan, mint a Dávid-szobor, te még lehetsz olyan, mint a willendorfi Vénusz.
-
Anya vidám volt, színes és feltûnő. (...) Ilyen volt, és azt gondoltam, örökre ilyen is marad. Nem tudtam, hogy a nevünket nem kőbe vésték, hanem csupán krétával egy táblára írták. Időnként valaki fogta a szivacsot, és letörölt egy nevet. Vajon szándékosan tette? Vagy véletlenül? Valóban azt a nevet akarta letörölni? Susanna Tamaro