Téma
Gyógyulás idézetek
-
Nem tudom, milyen beteges kényszer ez, hogy ti mindig az úttal példálóztok. A papok is: egyszer a mennybe visz az út, egyszer a pokolba, ilyen kereszteződések, olyan kereszteződések. Út, amin nehéz járni, út, ami ki van taposva, vagy kövezve mindenféle szándékkal, a nemzetek útja, apáink útja, gyermekeink útja. Mintha egy közlekedési rendőrnő meg egy útépítő munkás szerelméből fogantatok volna. Ti mindig mennétek valahova. Tessék egyszer megállni, megnyugodni, körülnézni. Akkor meglátnátok, milyen sok csoda van körülöttünk.
-
Ha már a fekélyig a gyomrára ment egy ártalmas személy, azért fohászkodjék, hogy vele essen meg mindaz, amit magának kívánt. Ha még ennyire se bosszúálló alkat, akkor óhajtsa az illető elmeállapotának, sorsának higiénikusabbra fordulását. Ez azért szokott hatni, mert a mentálisan egészséges, kiegyensúlyozott ember nem fondorkodik gyûlölséggel. Vavyan Fable
-
Bolygónk súlyos betegségben szenved, azonnal átfogó orvosi intézkedéseket kell tennünk. Sürgősségi ellátásra van szükség. Ehelyett viszont - a legjobb esetben - a természetes gyógyulás módszerére hagyatkozunk. Betegségtudatról szó sincs. Még csak nyoma sincs. Ez körülbelül olyan, mintha egy esetleg a jövőben feltalálandó gyógymód miatt lemondanánk egy életmentő mûtétről. Malena Ernman
-
Egymásra hajló fák alatt léptünk tétován halad s ha kezünk véletlen összeér, a fák lényegtelenné válnak a tétova léptek Rád találnak csak merjük, mit szabad, ami lelkünkből fakad, s mit a szív követel: el nem engedni szép kezed, mert az út és az idő halad s mindjárt valahova érünk ahol az lesz, mit ketten remélünk.
-
A lehangoltak gyógyszere. - Már Pál is úgy vélekedett, hogy áldozatra van szükség annak érdekében, hogy Istennek a bűn miatti mélységes lehangoltsága megszűnjön: és a keresztények azóta nem szűntek önmaguk fölötti rosszkedvüket egy áldozaton kitölteni -, legyen ez a "világ", a "történelem", az érzelem, mások öröme vagy békés nyugalma, valami jónak mindenképpen meg kell halnia az ő bűneikért (ha csupán in effigie is)! Friedrich Nietzsche
-
Hozzám csak akkor térhetsz vissza, ha megtisztulsz, ha kiégeted magadból önző szenvedélyeidnek káprázatát, ha megéled minden vágyad csődjét, ha rájössz arra, hogy rajtam kívül csakis álmokat hajszoltál, és méltatlanokat öleltél, mert én vagyok a tiéd és te az enyém; ha rájössz végre arra, hogy mindenben és mindenkiben csakis engem kerestél. Müller Péter