Téma
Háború idézetek
-
Ha te meg tudod érteni, hogy lehet szenvedés nélkül élni, az nagyon nagy szó. De ne hidd, hogy mások is megértik. Valóban senki sem szeret szenvedni, mégis szinte mindenki keresi a fájdalmat, az áldozatot és igazolva érzik magukat, úgy érzik, önfeláldozásukkal kivívják gyermekeik, férjük, a szomszédaik és Isten elismerését. Paulo Coelho
-
Talán több kárt okozott volna, ha hirtelen nem döbben rá, milyen felesleges az egész. Bûnbánatra tanítani Istent? Nevetséges. Egyszerûen nem tudta keresztüljuttatni fájdalmát és dühét az acélfüggönyön, ami ezt a világot elválasztja attól a másiktól. Ha létezik egyáltalán másik világ. Dean Ray Koontz
-
Lehet, hogy sose lett volna szabad léteznie az embernek. Lehet, hogy meg kellene tisztítani a világot az emberi jelenléttől, hogy a Lét és a tudat visszatérhessen az állatok ártatlan brutalitásához. Úgy hiszem, hogy az a személy, aki azt állítja, hogy sose kívánt ilyesmit, vagy nem tekintett vissza az emlékeire, vagy nem nézett szembe a legsötétebb vágyaival. Jordan B. Peterson
-
Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyû tragédia történjen. Néha elég egy mondat.
-
Minden gyermek elégedett önmagával, elég önmagának - ebben rejlik a szépségük; önmaguknak fényeskednek. Ellenben minden öregember haszontalan, mert rádöbbentek, hogy nincs szükség rájuk. És minél öregebbek lesznek, annál erősebbé válik bennük az érzés, hogy nem kellenek senkinek. Az emberek, akiknek szükségük volt rájuk, eltûntek mellőlük; a gyermekeik felnőttek, és saját családot alapítottak. A feleségük halott, a férjük halott. A világnak nincs többé szüksége rájuk; senki nem nyitja rájuk az ajtót, senki nem teszi tiszteletét náluk. Osho