Háború idézetek

A háborúban... egy barát felbecsülhetetlen kincs. Eleinte magányos vagy és ellenséges, aztán találsz egy barátot, és ettől fogva attól rettegsz, hogy a következő pillanatban már nem lesz, és te megint egyedül maradsz. Látszólag milyen értelmetlen, ugye?

Az emberek rendszerint a leggondatlanabb helyeken keresik a szenvedést, mert azt hiszik, hogy nem érdemlik meg a boldogságot. Paulo Coelho

Szomjúság volt, éhség - te voltál a gyümölcs. Bánat volt és romok - te voltál a csoda. Pablo Neruda

Valaha azt gondoltam, hogy csak nekem fáj minden, de valójában csak parányi része vagyok a sajgó emberiségnek. Még szerencse, hogy az ilyen sebek belül véreznek, különben tocsogós egy világ lenne ez.

Minden korszaknak vége szakad egyszer. A világ sírját végül mindig saját tisztátalansága ássa, saját magát hempergeti bele a vérvörös izzásba.

Átok, sirás hiába itt, mi haszna van? Harcold keserves napjaid panasztalan.

A háború olyan, mint a sakkjáték. (...) Csak azzal a kis különbséggel, hogy a sakkjátékban minden húzáson gondolkodhatol, ameddig csak akarsz, és nem vagy időhöz kötve. Lev Tolsztoj

Egyedül a tudomány oldhatja meg az éhezés és a szegénység, a higiénia hiánya és az írástudatlanság, a babona és a kilátástalanságba vezető szokások és tradíciók, a mérhetetlen erőforrások elpocsékolásának problémáit, azt a képtelenséget, hogy egy gazdag országot éhező emberek laknak. Dzsaváharlál Néhrú

Az állam minden országban az önkény, a rablás és a fosztogatás házasságának gyümölcse, a háborúé és a hódításé. Mikhail Aleksandrovich Bakunin

Vannak emberek, akik a káosz közepette találnak magukra. Nevezhetjük őket hősöknek vagy gazembereknek, attól függően, melyik oldal nyeri meg a háborút, de a csata kezdetéig ők is normális emberként élik az életüket, ugyanakkor szomjazzák a veszélyt, és alig várják, hogy kibújhassanak a normális élet selyemgubójából. Guillermo del Toro

A legsúlyosabb probléma (...) az, hogy az az emlékezetpolitika, mely folytonosan az erőszakos eseményekben elhalt, elpusztított emberi lényekre hivatkozik, mindent homogenizáló, mindent átfogni kívánó diskurzusával épphogy kiüríti, lényegtelenné teszi az emlékezés terének személyességét, éppen csak az emberi egyszeriséget és megismételhetetlenséget hagyja figyelmen kívül.

Mindenkinek szüksége van templomra. Egy templomra, amelybe beléphet és térdre borulhat a magánya előtt.

Háborúban az első áldozat az emberi méltóság. Paulo Coelho

A Föld bármely részének története olyan, mint a katona élete: hosszú, unalmas időszakok, néha-néha megszakítva egy rövid rettegéssel.

A béke olyan törékeny, az egész nem több, mint egy pislákoló láng a kanóc végén, mely felélte maga alól a saját olaját. Egy óvatlan sóhajtásra sötétségbe borul az egész világ.

Az emberek meg vannak róla győződve, hogy a béke nem létezik, hogy ma már csak vicc az egész. Valaki megnyer egy szépségversenyt, és az a végén a poén, hogy világbékét akar. Mindenki jót röhög rajta. Senki nem hisz a békében. Szép gondolat. De csak ennyi. Nem több, mint egy kedves kis öreganyó ábrándozása. Értelmetlen. Soha nem valósulhat meg. A pokolban élünk, és azt hisszük, ennek így kell lennie. De mi van akkor, ha tévedünk? David Lynch

Az erőszak célpontjai válságot élnek át a valóságérzékelésükben. Az iskolába járó gyerek, a zsinagógában a gyülekezet, a szupermarket vásárlója, az amfiteátrum színpadán ülő ember mind úgymond stabil világképben tartózkodik. Az iskola az oktatás helye. A zsinagóga az istentiszteleté. A szupermarket a vásárlásé. A színpad az előadásé. Ebben a keretben látják ők magukat. Az erőszak összezúzza ezt a képet. Hirtelen nem ismerik a szabályokat - mit kell mondani, hogyan kell viselkedni, milyen döntést kell hozni? Már nem ismerik a dolgok formáját. A valóság megszûnik, és felváltja a felfoghatatlan. Félelem, pánik, bénultság veszi át a racionális gondolkodás helyét. A "józan gondolkodás" lehetetlenné válik, mert az erőszak jelenlétében az emberek már nem tudják, milyen lehet "józanul gondolkodni". Labilissá válnak, sőt összezavarodnak - mindannyian. Elménk már nem tudja, hogyan mûködjön. Salman Rushdie

Az erőszak a gondolkodni nem tudó emberek menedéke. Maurice Druon

Ha az emberiség meg akar maradni, fel kell adja ezt az önpusztító túlfogyasztást. A termelés jelentős része tök fölösleges, ugyanis nem igényeket, hanem vágyakat elégít ki. Csányi Vilmos

- Minden emberi baj abból fakad, hogy nem értjük meg egymást. - Az emberek nem is akarják megérteni egymást. (...) - Igazad van (...). De nagyon nehéz mindenkit megérteni. Mert a megértés azt jelenti, hogy osztozol más örömében és bánatában. Bánatból pedig sokkal több van, mint örömből. És ki akar mások miatt szenvedni? Magadra venni más baját, mintha a tiéd lenne? Szergej Vasziljevics Lukjanyenko