Téma
Háború idézetek
-
Minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés, de az emberek már nem beszélgetnek egymással, nem ülnek le csak azért, hogy beszéljenek és meghallgassák egymást. Színházba járnak, moziba, tévét néznek, rádiót hallgatnak, könyvet olvasnak, de alig beszélnek egymással. Ha meg akarjuk változtatni a világot, vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tûz köré, és történeteket meséltek. Paulo Coelho
-
Nem létezik napjainkban olyan fal, amely elválaszthatná egymástól a világ egyik részén zajló humanitárius vagy emberi jogi válságokat a világ másik részén tapasztalható nemzetbiztonsági válságoktól. Ami egyetlen emberi élet méltósága megőrzésének kudarcával kezdődik, az túl gyakran vezet egy egész nemzetet érintő katasztrófához. Kofi Annan
-
Elsorvaszt hát az igazság utáni vágy, s így szólok hozzád, Istenem, teremtő szó: Légy béketûrő, kérlek, úgy, mint máskor is, hallgasd meg most is méltatlankodásomat! Saját kezed mintázta meg az egyiket, s a másikat más gyúrta ki? Hogy is van ez? Tán nincs mindegyiken ott ujjaid nyoma? Az egyik nemcsak azt élvezheti, mire szüksége van, ám még sokat azon felül, s fölöslegben dúskálva tölti életét; a másiknak jól jönne egy darab kenyér, vagy mások asztaláról még a morzsa is. Te igazságos Úr! Igazság hol van itt? Meddig fog állni még e teremtett világ?
-
Ha a világon megszûnne minden szenvedés, ha mindenki mosolyogna és szeretné egymást, legyen akár démon, akár boszorka, de te nem léteznél, akkor az a világ számomra a kénköves pokol legmélyebb bugyra lenne. Ennél nagyobb kínt el sem tudnék képzelni. Azonban ha az egész univerzum sötét lenne, hideg és kegyetlen, de te ott lennél mellettem, már a puszta jelenléted... a létezésed virágzó mennyországgá változtatná azt a világot.
-
Mialatt mi itt kellemesen elcsevegünk egymással, minden másodpercben emberek tucatjai halnak éhen, és pénzmilliárdok folynak a fegyverkezésbe. Amíg egyetlen szót kiejtek a számon, valahol a világban huszonnyolc ember pusztul éhen. Valamivel hosszabb szavak elhangzása közben másokat háború, terrorizmus, bûnözés folytán meggyilkolnak. Persze közben születnek is emberek. Felmerül a kérdés: IDE? Vavyan Fable
-
A magányos férfiak úgy élnek, akár a farkasok. A házuk éjjeli menedékhely csupán, ahová azért térnek meg éjszakára, hogy lerogyjanak az örökké bevetetlen ágyra és elveszítsék az öntudatukat. Napközben semmi dolguk a szobákban. Sosincs étel a hûtőben, még egy csésze kávéra való friss tej sem, se kényelmes szófa, se lámpaernyőn átszûrődő hangulatvilágítás, se tûzifa. Csak poshadt étel és piszkos zoknik áporodott szaga.