Téma
Igaz szerelem idézetek
-
A társadalomra a legnagyobb veszélyt a társadalom önmaga jelenti, az, hogy nagyon önzőek vagyunk, csak magunkkal foglalkozunk, hogy mi a helyzet velünk. Boldogabb világban élnénk, ha az emberek segítőkészebbek, empatikusabbak lennének. Azt gondolom, hogy bajban vagyunk, válságban van a világunk. Mindenki ébredjen fel, és legyen önzetlenebb. Dan Reynolds
-
Egy világjárványt csak globális összefogással lehet eredményesen megfékezni és felszámolni. Ha ezt bármilyen okból vagy mértékben elmulasztjuk megtenni, annak ára van. Legelőször is azért, mert a járvány így tovább tart, és hosszabb időn keresztül fejti ki káros hatását az emberi egészségre, az egészségügyi rendszerekre és a világgazdaság mûködésére.
-
Azok a nők, akik férfiakkal élnek, és abban bíznak, hogy ezek a férfiak megélhetést nyújtanak nekik, legyenek ők apák, férjek, fivérek vagy szeretők, félre vannak vezetve. Mert a férfiak meghalnak, megváltoznak, itt hagyják őket, vagy elmenni kényszerülnek. Akaratuk ellenére arra bátorítják a nőket, hogy tőlük várják a biztonságot, és amikor teljessé válik ez a függés, amikor a gyermeteg odaadás önkéntes szolgálattá lesz, megvonják a támogatást. Az a nő, aki nem tud megállni a lábán, olyan, akár a nyomorék koldus, kiszolgáltatva a közönyös szívû férfiaknak. Akik így keresnek biztonságot, soha nem találják meg.
-
Igaz, hogy minden apa és minden anya szereti a gyerekét? Már a kérdésen is fel lehet háborodni, de ez még sincs így. Ezért telnek meg a pszichológiai rendelések a félresiklott kapcsolatok tömegeivel, mert az emberek kötelességszerûen megjátsszák, hogy mindig és minden körülmények között szeretik a gyereküket. Ez társadalmi kényszer! Micsoda szörnyeteg anya vagy apa, aki nem szereti a gyerekét! Pedig egy gyerekkel akkor is lehet jól bánni, lehet hozzá kedvesnek lenni - például emberségből, jóindulatból, felelősségérzetből -, ha az ember nem szereti ugyan, de felvállalja a helyzetet: így alakult az élet. Popper Péter
-
Minden életforma megváltoztatja az ökoszférát, már csak a puszta jelenlétével is, annál erősebben, minél nagyobb tömegben van jelen. Ez eddig rendben is van. Ugyanúgy jogunk van a létezéshez, mint az amőbáknak, a szardelláknak, a búbos bankáknak, a vízilovaknak vagy az annyira egyébként nem is gonosz farkasoknak. Felfaljuk egymást, mûködik az anyagcserénk, kiválasztunk, káros anyagokat bocsátunk a levegőbe. Az emberiség felszámolása, amelyről az ökoromantikusok azt gondolják, hogy visszaadná a természet egyensúlyát, semmin sem változtatna. A természet sohasem volt egyensúlyban. Milyennek kellene lennie egy ilyen egyensúlynak? Melyik földtörténeti korban volt ilyen egyensúly? A bolygónk története egymás kiszorításának a története. Nem arról van szó, hogy tûnjünk el és ne zavarjunk senkit. A továbbiakban is meg fogjuk változtatni a világot; állat- és növényfajok fognak kipusztulni miattunk, aztán egyszer majd mi magunk is kipusztulunk, talán azért, mert bizonyos tengeri baktériumok a légkörbe juttatnak valamit, amit nem tudunk elviselni. Ilyen az élet. Meg kell értenünk, hogy mi nem tudjuk tönkretenni a világot. Frank Schätzing
-
A könyv nem marad meg. Egyszer jártam a világ talán legnagyobb könyvtárában, Washingtonban. Kevés olyan szorongató helyet láttam. Azt éreztem, hogy teljesen fölösleges írni, mert már valószínûleg mindent megírtak. Akkor meg minek? Hogy egy kis csík legyen a végtelen sorokon? A jobb szerzők örülnek, ha kétezer példány elfogy egy könyvükből, de a többi többnyire bekerül egy raktárba, és ott is marad, amíg be nem zúzzák vagy száz forintért ki nem árusítják valami dobozban. Ughy Szabina