Téma
Irodalom idézetek
-
A hatalommal szemben ne csak a nyílt szembeszegülés legyen a stratégiánk. Indítsunk ellene átfogó ostromot. Szívjuk el előle a levegőt. Szégyenítsük meg. Gúnyoljuk. A mûvészetünkkel, a zenénkkel, az irodalmunkkal, a makacsságunkkal, az örömünkkel, a zsenialitásunkkal, merő hajthatatlanságunkkal - és azzal, hogy elmeséljük, hogy el tudjuk mesélni a saját történeteinket. Azokat az igaz történeteket, amelyek cseppet sem hasonlítanak az agymosott tömegeknek szánt mesékre, amelyeket igaznak kellene hinnünk. Arundhati Roy
-
Akiket úgymond átformált Krisztus szeretete, sok esetben mélységes, ha nem kifejezetten gyilkos intoleranciával fogadják a kritikát. Miközben szeretnénk ezt az emberi természetnek tulajdonítani, az is világos, hogy gyûlöletük jelentős erőt merít a Bibliából. Hogy honnan tudom? Mert legindulatosabb levélíróim mindig fejezet és vers szerint idézik. Sam Harris
-
Az írók mindenre emlékeznek (...). Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze, ha az ember író akar lenni, de az egyetlen igazi feltétel az, hogy minden egyes forradás történetére emlékezz. A mûvészet lényege a szívós emlékezet. Stephen King
-
Meggyőződésem, sőt tapasztalatom, hogy ahány jó könyvet olvastam, annyival több életem volt, lesz. Minél gyakrabban merülök el abban, hogyan léteznek, cselekszenek és gondolkodnak más emberek, törzsek, népcsoportok, annál tisztábban látok, érzek, értek, következésképp kevesebb indítékom marad, hogy acsarogjak bárkire. E gondolatmenetet követve hamar elérhetünk odáig, hogy csak szépirodalmilag mûvelt emberfők valók kormányba, parlamentbe, hivatalba. Aminek előfeltétele volna, hogy a szavazásra jogosultak zöme ossza nézeteimet, azaz maguk is olvasottak legyenek. Jó terv. Most már csak az hibádzik, mondanám meg, miként juthatnánk idáig. Vámos Miklós
-
A demokratikus fikciónak az a lényege, hogy a szuverén nép annyira igazságos és felvilágosult, hogy hízelgés és vesztegetés nem ér fel hozzá, tehát két jelölt közül helyesen tud választani akkor is, ha az egyik csupa kellemetlen igazságot tár eléje, a másik pedig a legotrombább előítéleteinek és legaljasabb ösztöneinek hízeleg. Szilvási Lajos
-
Jelenünk a múlt nyomaitól hemzseg. Valóságos történetek vagyunk önmagunk számára; elbeszélések. Én nem az a hústömeg vagyok, amelyik e pillanatban szétterül a heverőn, és a laptopján leüti az "a" betût, hanem a gondolataim: ez vagyok én, telis-tele az éppen leírandó mondat nyomaival; én magam vagyok: anyám gyengédsége, az a derûs komolyság, amellyel apám irányított; én magam vagyok: a serdülőként tett utazások, az olvasmányaim, amelyek rétegről rétegre leülepedtek az agyamban, szerelmeim, kétségbeesett lelkiállapotaim, baráti kapcsolataim, mindaz, amit írtam, amit hallgattam, az emlékezetembe vésődött arcok. Mindenekelőtt az vagyok, aki egy perccel ezelőtt öntött magának egy csésze teát. Az vagyok, aki egy pillanattal korábban bepötyögte ennek a számítógépnek a billentyûzetébe az "emlékezet" szót. Az vagyok, aki egy pillanattal ezelőtt kigondolta ezt az éppen most kiegészítendő mondatot. Ha mindez eltûnne, vajon léteznék-e akkor is? Én ez a hosszú regény vagyok: az életem. Carlo Rovelli