Téma
Iskola idézetek
-
Sokan úgy képzelik el Istent, mint aki beindítja a Nagy Bummot, majd ölbe tett kézzel, elégedetten szemléli mûvét. Sajnos ez az elképzelés, legyen mégoly csábító is egyesek számára, nem sokat mond. (...) A természetfeletti teremtés nem lehet egy időben létező oksági sor elindítója, lévén hogy az idő keletkezése maga is része annak, amire magyarázatot keresünk. Ha Istent azért rángatjuk a dologba, hogy magyarázatot adjon a fizikai valóság létezésére, akkor e magyarázat nem lehetséges az ok és okozat ismerős fogalmai szerint. Paul Davies
-
Mi a bûn? Ki találta ki? Romlott felnőttek bizonyára, hiszen a gyermek bûnt még nem ismer. Pálcával verik belé a bûntudatot, hogy idővel maga is romlott felnőtté legyen. Bizonyos dolgokra rámondják: rosszak. S aki azokat mûveli, elkárhozik. Bûn, ha torkoskodsz, ha kedved szerint eszel-iszol, s ha érett férfiként megfontolás nélkül szórod szét magvaidat. Szóval mindaz, ami jólesik neked, ami testi örömmel jár, lelkednek halálos veszedelem, s előbb-utóbb kárhozatra juttat. Rákos Sándor
-
Ha filozófus lennék, és osztályoznom kellene a szeretet fajtáit, két kategóriába sorolnám: az első a nagylelkû, adakozó szeretet, amikor az ember a legjobbat akarja annak, akit szeret, még akkor is, ha az az ő számára veszteséget jelent. Idetartozik az a fajta szeretet is, amelyik elfogadja a szeretett személyt olyannak, amilyen, tudván, hogy a különbözőségek teszik valódivá a szeretetet. (...) A második kategória az önző szeretet, amikor az ember inkább magával törődik, nem a másikkal. Idetartozik a szerelmi megszállottság, amikor az ember birtokolni és megváltoztatni akarja azt, akit szeret. "Mivel szeretlek, ezért olyannak kell lenned, amilyennek én akarom." A nagylelkû és az önző szeretet meglehetősen különbözik egymástól, de néha mégis olyan szorosan összefonódik a kettő, hogy nem lehet őket elválasztani egymástól.
-
Senkinek nincs joga ítélkezni a másik fölött. Az ember maga ítéli meg magát a tetteivel. Ha valaki elveszi a másik életét, főleg, ha ártatlanét, büntetésből ő is elveszti az élethez való jogát. A gyilkosság így lesz öngyilkossággá, a természet törvényei szerint. Nevezzék bár sorsnak, vagy Isten kezének, a rosszakat végül megítélik, olyan érzékfölötti, természetfölötti módon, amelyet a halandó nem érthet és soha nem is fog érteni. Az igazságtalanság azonban sohasem marad büntetlen, azon egyszerû tény miatt, hogy minden ember meghal. És gyakran úgy halunk meg, ahogyan éltünk.