Téma
Játék idézetek
-
Otthon a festékeimből bármilyen színt ki tudok keverni. Rózsaszínt. Olyan halványat, mint a csecsemő bőre. Vagy olyan sötétet, mint a rebarbara. A tavaszi fû zöldjét. Kéket, ami úgy csillog, mint a jég a vízben. (...) Egyszer három napig szórakoztam, mire sikerült kikevernem a fehér prémen megcsillanó napsugár színét. Először azt hittem, hogy a sárga valamelyik árnyalata lesz, de aztán rájöttem, hogy a dolog sokkal összetettebb ennél. A színek rétegekben vetülnek egymásra. És szépen összeolvadnak. Suzanne Collins
-
Mióta élek, megvan az a tulajdonságom, hogy olyan erősen el tudok képzelni bármit, hogy látom, érzékelem, átélem. Kisgyerek koromban a huszonhat fokra felfûtött szobában jéggé dermedt lábamat dörzsölgette anyám, s nem tudta megérteni, mi bajom lehet, aggodalmában a hőmérőt is a hónom alá dugta, persze nem mutatott lázat. Nem mondtam meg szegénynek, hogy nincs veszedelem, csak éppen játszom, azt játszom, hogy szegény árva kislány vagyok, se lakásom, se családom, és kinn bujdosom a havas nagyerdőn. A kályha az ágyam mellett volt, nekem meg vacogott a fogam. Erős a képzelet, erősebb a realitásnál. Szabó Magda
-
Szabad vagyok a választásra, szüleimnek letudva az, amivel tartozom nekik, amiért fölneveltek, etettek, ruháztattak, iskolába-egyetemre járattak... Betöltöttem az álmukat: okleveles mûvész lett a lányuk. De mihez kezdek ezután? Ha tovább játszom ezt a szerepet, akkor minden kezdődik elölről... Szakítani kellene, erő kellene, éltető levegő, bátorság... (...) Talán most ki tudnám vívni függetlenségemet, ahogy azt már gyermekkoromban annyira szerettem volna, amikor mindent szigorúan előírtak: mit játszom, kivel állok szóba a gyermekek közül, hánykor fekszem, mennyit tanulok, reggel vagy este iszom-e meg a csupor tejet, ki kísér haza a tánciskolából, milyen ruhát varrnak nekem... És ez így ment mindenben, a végtelenségig. Szófogadó kis rabszolga voltam, aki csak néha lázadt föl, akkor is nyafogva, akár a beteg macska, mely állatot különben szívből utálok. De most ennek szeretnék véget vetni, felnőttségem jogán. Hogy valóban szembenézhessek azokkal az akadályokkal.
-
Napjainkban a magas színvonalú oktatás ellenére is gyakran hiányzik az emberi érettség, ami annak köszönhető, hogy a szórakozás kultúrájában élünk. Folyamatosan fogva tartanak minket a vágyak, az érzékszervi benyomások, és ezernyi lényegtelen dolgot csinálunk. Ez a tudat szétszórtságához vezet, amely így ritkán tapasztal jelentőségteljes időszakokat. Ole Nydahl
-
Kíváncsi lettem, mi az oka, hogy abból a néhány emberből, akivel a mászás révén találkoztam, olyan sokan foglalkoznak matematikával. Noha az egyik foglalatosság szinte teljesen szellemi, a másik pedig főleg fizikai, van valami közös a boulderezésben és a matematikában. Szerintem a sémafelismeréssel, a sémák elemzésének velünk született ösztönével függhet össze a dolog. Jon Krakauer
-
Kamaszkorban gyakran annyira éhezünk a szerelemre, hogy azt, aki valószínû jelöltként szerepel a szemünkben, képzeletünk élénk színeivel megszépítjük. Legalább annyira "vagyunk szerelmesek a szerelembe", mint az adott személybe. Idővel aztán áttetszik a valóságos személyiség, és a fantázia elhalványul. Ami végül is jó - mivel a valóságos személyek sokkal érdekesebbek, mint a képzelet szülöttei. Vagy az is lehet, hogy rosszul sül el a dolog - de legalább rájöttünk! Steve Biddulph