Téma
Játék idézetek
-
Mindig ettünk egy fagyit a cukrászdában. Én mindig csokisat kértem, ő meg karamellt. Aztán kiültünk a járdára a fagyizó előtt, és én számoltam a kék kocsikat, ő meg a pirosakat, és akinek a legtöbb jött össze, az nyert. Szeretem azt a járdát. Lehet, hogy unalmas, de azt hiszem, az unalmas dolgokra emlékszem a legszívesebben.
-
Van két gyereked. Egyik fiú, másik lány. Mindkettő a gyereked, de gondolj csak bele, mekkora a különbség, gondolkodásban, viselkedésben vagy akár az öltözködésben is! Hiszen az egyik fiú, a másik lány. A borral is ez a helyzet. Egészen másképp kell egy fehérbort kezelni, mint egy vöröset. J. J. Stalter
-
A mi Potter hősünk pedig igazi mai átlaggyerek, kicsit nyápic, kicsit szemüveges, kicsit lassú gondolkodású, aki ha sportolni akar, magától repülő seprûre száll, csak semmi fárasztó dolog, csak semmi megerőltető szenvedés. Milyen remek dolog, már nem az ifjúságnak kell szorgos munkával a hősre hasonlítani... hanem a hősnek reá!
-
Nem kényszeríthetjük rá a gyerekeket arra, hogy zenét vagy bármi mást tanuljanak anélkül, hogy bizonyos fokig akarat nélküli felnőttekké változtatnánk át őket. Olyanokká formáljuk őket, akikre ennek a társadalomnak szüksége van: akik elfogadják a status quót, engedelmesen ücsörögnek a sivár irodaasztalok mellett, nap mint nap felszállnak a fél kilences HÉV-re - röviden szólva, egy olyan társadalomnak, amelyet az ijedt kisember - a halálra rémült konformista - hordoz ütött-kopott vállán. Alexander Sutherland Neill
-
Nincs az a politikai elemzés, nincs az a marxista előadás, amely megszabadíthatna attól a szégyentől, hogy a tizennégy éves lányunk úgy viselkedik, mint egy escortlány, hogy megtanulta meglágyítani hangját, néha könnyedén a vállamra teszi a kezét, amikor a legújabb banda legújabb rajongói termékére fáj a foga, amikor pénzt kér szusira, amikor új modokat és skineket szeretne az éppen aktuális, ostoba videojátékához. Hogy az egyetlen, szó szerint az egyetlen alkalom, amikor a lányom valami szeretetre vagy tiszteletre hasonlító dolgot tanúsít irántam, az, amikor a bankkártyámmal a kezemben épp a következő cuccot készülök kifizetni. Hogy egyedül olyankor hív fel, vagy küld sms-t, amikor azt akarja, hogy őfelé irányuljon a pénz áramlása, a melegen spriccelő pénzzuhany, amilyennek szerintem a gazdaságunkat képzeli. Jens Liljestrand