Téma
Jegyesség idézetek
-
A házasság célja, hogy egységet alkossunk. "Jóban, rosszban" együtt kívánjuk leélni az életünket. Ez azt is jelenti, hogy megosztjuk a jövedelmünket, és együtt határozzuk meg, hogyan kívánjuk felhasználni a pénzünket. Természetesen az adósságaink is közösek lesznek, és mindketten felelősek leszünk azért, hogy visszafizessük őket, ahogyan a megtakarításaink is közösek. Ha nem állunk készen a közös kasszára, akkor nem állunk készen a házasságra. Gary Chapman
-
Mi, vagyis a nők, szörnyen szeretünk férjhez menni. Kislány korunktól szépen felöltöztetett babákban gyönyörködünk, az esküvőről megtanuljuk, milyen klassz mulatság, és hogy az a mesében feldíszített menyasszonyok életének legszebb napja. Naná, hogy egyfolytában ez után sóvárgunk! Nem úgy, mint a férfiak. Ti másféle sztereotípiák közt nevelődtök, ti elvesztitek a szabadságotokat, benneteket megfognak a hárpiák, a vőlegény papucsot kap az esketése napján. És mégis, bármit tesztek, mi újra meg újra levadászunk benneteket. Nincs menekvés! Ám midőn már elejtettük a vadat, azért csak elmélázunk a következményeken. Megéri az a csicsás ünnepség, a méregdrága, irigyelt ruhaköltemény, a sztrádányi fátyol, a brilles gyûrû? Megéri azt, ami másnap következik? Másnap és azután? Éveken, életen át? Vavyan Fable
-
A legtöbben az esküvőt, a házasságot és az összeköltözést tartják az elköteleződési rituálék kvintesszenciájának, pedig elköteleződésre utaló apróságokat attól a pillanattól kezdve hajtunk végre, hogy először vesszük fontolóra azt, hogy megosztjuk az életünket egy másik emberrel. Ismétlődő és gyakran a leghétköznapibb cselekedeteken keresztül mérjük fel - akár nyíltan, akár finomabban - a saját képességünket arra vonatkozóan, hogy mennyire tudunk elköteleződni egy személy iránt, és ugyanígy bizonyítékokat gyûjtünk arról is, hogy partnerünk mennyire elkötelezett irántunk. Vajon a partnerünk eljön-e értünk a repülőtérre, és magától eszébe jut-e naptejet kenni a hátunk közepére? Vajon hoz-e nekünk is a kedvenc, csokoládéval bevont fánkunkból, amikor elmegy magának reggelit venni? Michael Norton
-
Reménykedünk. Várjuk a szerelmet. Várjuk az esküvőt, a bézs színû házat, a gyereket. Aztán a gyereket megfésüljük, magunk mellé állítjuk, képeket készítünk, és a csodálatos fotókat kirakjuk a nappaliba, hogy amikor majd átjönnek az emberek, mindenki bennünket irigyeljen, és azt mondják: de szép család. Aztán, amikor hazamennek, elmondják az ismerőseiknek, hogy ezek milyen szépen élnek. Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit. Szentesi Éva
-
Bízunk a jövőben, és abban, hogy minden jól fog alakulni. És aztán mi történik? Az esküvő, a nászút után - hát bizony napok követik egymást. Hétköznapok. Leküzdhetetlen, sosem fogyó házimunkák. Szemétlevitel, mosás, étkezések körforgása. És később majd kiderül, hogy ezek szép napok. Boldog, unalmas napok, melyeket visszasírunk, mikor rosszra fordulnak a dolgok.