Téma
Jövőkép idézetek
-
A seb el van mérgesedve, melyet hazulról hoztam. A szív kitépetett termő földéből, de gyökerei bennszakadtak. Nappal gondolataim viszik lelkemet haza, éjjel álmaim. Nem élünk, csak hervadunk e földbe átültetve. Felfogadtuk, hogy feledni fogunk mindent s azon vesszük észre magunkat, hogy megloptuk lelkünket, hírlapokban csak azt olvassuk, a mi hazánkról beszél, ajkainkra önkénytelen jönnek a Kárpátok alatti melódiák, és azután úgy nyomja valami a szívet, mint a ki nem sírhatott könny. Nincs betegség a miénkhez hasonló. Nem gyógyulunk. Jókai Mór
-
El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hûtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát. Márai Sándor
-
Egyesek létét mintha valami belső fájdalom szőné át, akkor pedig a kar ereje mit sem számít: mindegy, hogy az ember mennyit edz, mekkora súlyokat emel, és hányszor futja le a tizenöt kilométert, mert sehogy sem tudja földhöz vágni a sötétséget, nem tudja kifutni magából az árnyakat, nem tud elmenekülni a búskomorság elől, amely fekete és szürke, és senkinek sem kegyelmez. Jón Kalman Stefánsson
-
Mikor mi itt beszélgetünk, akkor is csak a múltat látom, a múltat hallom belőled, a múlt leveleit és gyümölcseit érintem. Ragyogásod a múlt ragyogása, színeid a múltból lépnek a szememre. Mikor rád nézek, egy régebbi képet látok, sose a jelent. A fény, mi rólad a szemembe pattan, egy bizonyos idő alatt teszi meg az utat hozzám. A szemembe pattant fényből az elmém egy bizonyos idő alatt rakja össze képedet. Mire látom a képet, már egy másik kép van előttem.