Téma
Jövőkép idézetek
-
A gettó visszahúz, akár a gravitáció. Nem hagy cserben, de sosem enged el. Mert a távozás mellett szóló döntés sértés arra a helyre nézve, amely felnevelt, embert faragott belőled, és soha nem fordított neked hátat. Nem fog harc nélkül elengedni. Amint jobbra fordul valakinek a sorsa a gettóban, azonnal el kell húzni a csíkot, a gettó ugyanis beléd fog csimpaszkodni. Trevor Noah
-
Sok szerelme volt, mindegyikről azt hitte, hogy szereti, de mindig eljött az a pillanat, amikor a szerelem egyik percről a másikra elmúlt. Az összes dolog közül, amit ismert, a szerelem volt a legbonyolultabb. Most éppen egy nála idősebb fiúba volt szerelmes. (...) Újra hitt a szerelemben, az érzelmeire hagyatkozott, de annyi csalódás érte, hogy már semmiben sem volt biztos. Ennek ellenére még mindig ezt tartotta élete nagy kincsének. Paulo Coelho
-
Ha csak egyetlenegyszer éljük is meg a szerelmet, tudjuk, hogy szerelmesek vagyunk - mindenféle előzetes tudás nélkül. Éppen ez a szép benne! A veszélye pedig az, hogy ha valaki egyszer megtapasztalta, onnantól kezdve mindig azokat az érzéseket és élményeket fogja keresni. Ugyanazt és ugyanúgy, ami lehetetlen! Egy kapcsolaton belül is változik a szerelem megélt élménye az időben.
-
Akit megtámadnak, az védekezhet, és semmi sem korlátozhatja az eszköz megválasztásában. Ökölcsapással szemben lehet husángot használni, késsel szemben pisztolyt, nem kötelező a legenyhébb eszközt választani. Ugyanakkor viszont túlzásba esni sem szabad: a már ártalmatlanná tett ellenfélnek nem szabad még a fejét is levágni. Ilyen túlkapásokat nem tûr a törvény.
-
Mi lesz, ha megbánt? Mi lesz, ha elhagy? Mi lesz, ha meghal? Nem tudnám elviselni. Ezért rövidre zártam, nehogy megtörténjen. És mondjak valamit? Ez volt életem legeslegnagyobb baklövése. Te most ugyanezt a hibát akarod elkövetni, és átkozott legyek, ha végignézem. Kockáztatni kell (...), muszáj. Én nem tettem, és nézz rám, boldogtalan vagyok, árnyéka vagyok önmagamnak. Ez nem azt jelenti, hogy sosem fog megbántani, de azt garantálom, hogy bármennyire is fog fájni, soha semmi nem lesz fogható ahhoz a fájdalomhoz, amit a megbánás okoz. Hidd el, én megtapasztaltam mindkettőt. A fájdalom semmi a megbánáshoz képest, amit nap mint nap érzek. Ne menekülj el!
-
A rosszra mindig még rosszabb következik. Az ember azt hiszi, hogy már megtörtént a legrosszabb, hogy minden rémálma eggyé olvadt egy képtelen és mégis létező, valóságos borzadályban, és egyetlen vigasza, hogy rosszabb már nem érheti - ha netán volna is ilyen, az értelme megpattanna a láttán, és már nem fogná fel. De a rosszabb igenis bekövetkezik, az ember értelme nem pattan meg, és az élet megy tovább. Úgy lehet, tisztában vagyunk vele, hogy a világ nem tartogat számunkra több örömöt, hogy amit tettünk, mindörökre megfoszt a remélt haszontól, kívánhatjuk, hogy vajha mi haltunk volna meg a másik helyett - és az élet mégis megy tovább. Felismerjük, hogy a magunk felidézte pokol mélyére süllyedtünk, és mégis élünk tovább, egyik napról a másikra - mert mást nem tehetünk. Stephen King
-
A sikert nem a felhalmozott vagyon nagysága, a megszerzett hatalom, vagy a bankszámládon lévő pénz mennyisége jelenti. Ha ez így lenne, nem létezne szomorúság a leggazdagabbak között. Az igazi siker valójában az, ha Isten rád szabott célját meg tudod valósítani az életedben azzal a tehetséggel, amit Õ adott neked. A sikert mindannyian különböző módon érhetjük el, hiszen mindenki tud valami olyat tenni, amit senki más.
-
A közös őst, a dél-amerikai teozintét nem könnyû felismerni a ma termesztett kukoricafajtákban, még kevésbé a farkast a selyempincsiben, a dobermanban, a komondorban vagy a tacskóban. Ezek valamiben mindannyian felülmúlják ősüket. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy ha az emberi környezetből kivetve versenyre kényszerülnének ősükkel vagy vad rokonaikkal, körülbelül annyi esélyük volna, mintha Claudia Schiffer állna ki ökölvívó viadalra Evander Holyfielddel. Nincs példa arra, hogy nemesített, háziasított növény vagy állat természetes élőhelyen sikeresen helyt állt volna a vad rokonaival folytatott versenyben. Venetianer Pál
-
A felnőttek (...) azt hiszik, már mindent tudnak. Felnőnek, könnyen felejtenek, és ahelyett, hogy nyitottak lennének és fejlődnének, inkább megválasztják, hogy miben higgyenek, és miben ne. De az ilyen dolgokat nem lehet megválasztani: az ember vagy hisz, vagy nem. (...) Cinikusabbak, elvesztik a hitüket, és csak azokat a dolgokat akarják tudni, ami a napi életüket segíti. A többi nem érdekli őket. (...) Pedig a többi teszi az életet. Cecelia Ahern