Téma
Jövőkép idézetek
-
Amikor az ember mindenfélét képzel és tervez, álmodik és remél - ez a várakozás jó része. Milyen lesz? (...) Hogyan lesz? Néha megálmodjuk! (...) Ezért nehéz az álmok üzenetét megfejteni, mert nem csak a múltunk és a jelenünk, de gyakran a jövőnk is üzen. Néha bizony belenézünk életfilmünk következő, még nem megélt jelenetébe... Várakozni egy ideig jó. De amikor várunk, várunk, és hiába - az már nem. Ha például a fenti mondatot így írom: "Várunk, várunk, várunk, várunk, várunk... várunk és várunk és várunk és várunk..." eluntad volna. Szemed már a harmadik "várunk"-at is türelmetlenül átugorja; mintha egy hibás hanglemez forogna, ugyanazt az ismétlődő hangot hallanád, és ha nem történik valami, vagyis ha megáll az életed, s nem bomlik ki előtted, amit a jövőd rejt... az már nyugtalanító, sőt kifejezetten kellemetlen. Ha meghal az idő, meghal a hit és a reménység is, s megjelenik az embernek az a sötét és halálszagú ősélménye, hogy amit vár, soha nem jön el! Soha. Az ígéret nem teljesedik be. Müller Péter
-
A jövőbe látás képességétől a jövő még nem lesz kevésbé bonyolult. Sokkal inkább olyannak tûnik, mint amikor egy tükröt ezernyi darabra törsz, s mindegyikben önmagadat látod, de mindegyikben egy kicsit másként. A jövő lehetséges variációk végtelen sorává válik, s nekünk mind választanunk kell ezek közül.
-
Az elhaló erőkben megsejtjük, sőt megpillantjuk a végső soron a jövőre készülő erőket, az alkonyban megsejtjük a hajnalpír reménységét. Lelkileg úgy kell hozzáállnunk az emberiség fejlődéséhez, hogy minden új keletkezésében meglátjuk: az, amit valaha megalkottak, rommá válik, de tudjuk, hogy a romokból új élet sarjad. Rudolf Steiner
-
Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a legnagyobb boldogságát véli! Müller Péter
-
Mindenki a saját útját járja. Vannak, akik még csak most indulnak, míg mások túl hamar a végére értek. Bárhogy is csinálod, tény, hogy az út, amin jársz, a döntések, amiket hozol, megmondják, ki vagy. Döntések az életünk építőkockái. Alakítják a múltat, a jelent és a jövőt. És az összes hibánk ellenére minden nap hoz új választásokat és lehetőségek egész hadát.
-
Az emberi lény - úgy látszik - csak addig boldog, amíg jövője van, s amíg e jövőre várakozhat, akár csupán a kellemes holnapról, akár a halál utáni örök életről legyen szó. Különféle okokból egyre több ember akad, aki képtelen hinni az utóbbiban. Az előbbinek viszont megvan az a hátránya, hogy ha a kellemes holnap elérkezik, nehéz valóban élvezni további, jövendő holnapok ígérete nélkül. Ha a boldogság mindig valami jövőben várttól függ, csupán álmokat kergetünk, amelyek mindig kicsúsznak kezünk közül, mígnem jövőnkkel együtt magunk is elenyészünk a halál szakadéka mélyén. Alan Watts
-
Az élet iskolájában az időről szóló lecke az egyik legfontosabb. Mire fordítjuk? Hogyan rendelkezünk felette? Melyik múltbeli élményünkre szeretünk legjobban visszaemlékezni? Ha néha visszatekintünk - újralátogatjuk a kedvenc helyeinket, felidézzük a szép időket -, akkor szerintem könnyebben tudunk tervezni a jövőnkkel kapcsolatban is. Meg tudjuk tervezni előre a jövő szép emlékeit. A boldog napokat. Egy szebb és boldogabb jövőt. Meik Wiking
-
Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé. Francis Scott Fitzgerald
-
Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé. Francis Scott Fitzgerald