Téma
Jövőkép idézetek
-
Ezer év alatt egy hatalmas cserfa nőtt a mi földünkből. Ez a cser maga a magyar nép. A gyökere a paraszt, a törzse a régi nemességből lett és véle összeforrott értelmiség, a lombja az antik értelemben vett arisztokrácia, a kiválóság. Minden ugyanaz: a gyökér, a törzs, a lomb és egyik a másik nélkül élni képtelen. A fa elszárad, ha bármelyik beteg. Nem társadalmi osztályokról van a háromban szó, de fejlődési fokokról. Más népek ezért nem értenek meg minket. A különbségekben ilyen hasonlatok nincsenek sehol. Tormay Cécile
-
Gyorsan mosakszik valaki? Ne mondd rá, hogy rosszul, hanem csak azt, hogy gyorsan. Ha valaki sok bort iszik, ne mondd, hogy rosszul cselekszik, hanem csak azt, hogy sokat iszik. Mielőtt a szándékát megvizsgálod, honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e? Így nem fog veled előfordulni, hogy más lesz, amiről kézzelfogható észrevételeid származnak, és más, amit helyeselsz. Epiktétosz
-
Ha valaki kimutatja, hogy a kedvenc elméleted az univerzumról nem áll összhangban Maxwell egyenleteivel - hát legyen, annál rosszabb Maxwell egyenleteinek. Ha úgy találtatik, hogy ellentmond a megfigyeléseknek - nos, ezek a kísérletezők olykor igazán jókora bakokat lőnek. De ha az elméletedről egyszer csak kiderül, hogy ellene szól a termodinamika második főtételének, akkor hagyj fel minden reménnyel, és nincs más választásod, mint alázattal visszavonulót fújni. Sir Arthur Eddington
-
A háznak mindenkinek tetszenie kell, szemben a mûalkotással, melynek viszont nem kell tetszenie senkinek. A mûalkotás a mûvész magánügye. A ház nem az. A mûalkotást világra hozzák anélkül, hogy szükség mutatkozna iránta. A ház szükségletet elégít ki. A mûalkotás ki akarja szakítani az embereket a megszokás kényelméből. A háznak kényelmet kell szolgálnia. Az ember mindent szeret, ami a kényelmét szolgálja, és mindent gyûlöl, ami ki akarja szakítani a megszeretett és biztonságos helyzetéből. Ezért szereti a házat és utálja a mûvészetet.
-
Tudom, hogy akik mást tanítani akarnak, a szabályokon kezdik, s végére hagyják a példákat. Néha-néha mégis tanácsos változtatni e módszeren; az egyik emberrel így kell beszélni, a másikkal amúgy: az egyik az értelemre hallgat, a másik előtt ragyogó neveket kell megcsillogtatni s olyan tekintélyt, amely feltétlenül lenyûgözi a tündöklő emberi jelenségeknek hökkenten hódoló lelkeket. Lucius Annaeus Seneca