Téma
Kapcsolat vége idézetek
-
- Még csak három éve távozott közülünk. Szerinted elég idő ahhoz, hogy elfelejtsünk valakit? - Egyszer odavoltam egy lányért. Lett volna nála esélyem, de kihagytam. Éjjelente nem tudtam aludni és azon tanakodtam, vajon elszúrtam-e? Azon tûnődtem, el tudom-e felejteni őt? De most már alig emlékszem, hogy nézett ki. Az arca már eltûnt a fejemből, és soha nem tér vissza. Vajon három év alatt elfeledhetünk valakit? (...) Minden bizonnyal!
-
30 felett a társkeresésben lenni dodzsem: ugyanolyan gyorsan haladó autókkal üldözitek egymást, majd valahogy egymásnak mentek, nevetgéltek, magatok sem tudjátok, hogy min, aztán megint, de egy kicsit megrándul a nyakatok, a harmadik már kicsit uncsi, a nevetés egyre kényszeredettebb, végül nem is baj, hogy lejár a zseton, de azért mégis kicsit fura, ahogy ülsz a lebénult rombolódban, hogy akkor ez most megérte-e, lehet, hogy amíg tartott, jobban kellett volna élvezni, mert most már nem lehet, és akkor felmerül, hogy befizess-e újra.
-
Már hallottam rólad, azt mondják, téged nekem szántak, és csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak. Ami hiányzott az arcodról, egy mosoly, amit én adtam, mit kiirtottak belőlem, azt visszaölöd szép lassan. Így lesz kerek nap, mi tegnap még csak félhold, most már félig élő vagyok, pedig tegnap még csak félholt. Ez az út, amit csak ketten járunk, kettőnknek van kövezve, én magam mellé rajzollak, más maga mellé szögezne.
-
Nem akarok veszekedni veled, életem, csak eltérő a nyelvszemléletem. De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszûnt, - és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, - hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit. Varró Dániel