Ki vagyok én igazán, Hol az igazi hazám, Szimplán, pőrén, meztelen Mennyit ér az életem? Teszem csak a dolgomat, Cipelem a sorsomat, A lelkem mélyén legbelül Isten-alakú az ûr.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy vélem, az, amit itt a földön az árnyékomnak neveznek, valójában az igazi lényem. (...) Úgy vélem, hogy testem csupán jobbik énem üledéke. Herman Melville
2. Magam vagyok mindenütt a világon, magam vagyok jártomban s megpihenten, magam vagyok, hogy nincs ebben se párom, magam vagyok mindentől elfeledten, magam vagyok, ha sértést kell viselnem, magam vagyok, ha könnyem elzokogtam, magam vagyok hívemtől elhagyottan.
3. A semmivel naponta szembenézek. Didergő meztelen szivem nem védi rég igézet. Ember vagyok. Szem és tudat, ki lát, hall, érez, eszmél. Tudom, hogy sokkal boldogabb, ha együgyûbb lehetnék. Légy ölelő part, menedék veszendő életemben, kevés, ha nem lehetsz elég, de mégse hagyj el engem. Lator László
4. Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Sík Sándor
5. Létezésem értelme az, hogy az élet kérdést tett föl nekem. Vagy fordítva: én magam vagyok a kérdés, amelyet a világhoz intéztek, és föl kell mutatnom a magam válaszát, különben csupán a világ válaszára hagyatkozhatom. Ez az a személy fölötti életfeladat, amelyet csak kínkeservesen valósíthatok meg. Carl Gustav Jung
6. Mi nekem ez a föld? Temető. Mi nekem az égbolt? Szemfedő. Mi nekem az élet? Siralom, Benne árvaságom Siratom. Fülöp Áron
7. Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. Magaddal is csak itt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám. József Attila
8. Nem az az ijesztő, hogy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle! Ha nincs mellettem, nélküle az a bonyolult biológiai folyamat, ami tulajdonképpen az életem, csak hamisított létezés. Üres, abszolút tartalmatlan látszat. Szilvási Lajos
9. Te drágább vagy nekem, több vagy, mint önmagam, ki voltam vagy leszek, ha éltet még az élet, éljünk önzetlenül, élj értem s én teérted, élj nekem s én neked, ártatlan-boldogan. Paul Verlaine
10. A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerû, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. Márai Sándor