Téma
Katonatiszt idézetek
-
Milyen magányos lehetett egész életében - talán úgy, hogy nem is tudott róla -, mert az önző emberek mindig magányosak. Ki tudják zsarolni mások szolgálatát és még a gyengédségét is - de a szeretetét senkinek. Ideig-óráig a szeretetet is, de csak annyi időre, míg le nem leplezik magukat. S ez az idő mindig nagyon kevés. Galgóczi Erzsébet
-
Vannak, akik újra meg újra kihívják maguk ellen a sorsot, és menet közben mindig sikerül meggyőzniük magukat arról, hogy amit tesznek, az szükségszerû - annak ellenére, hogy közben végig tudják, nem igazán helyénvaló a dolog. Az ilyen embereknek számolniuk kell azzal, hogy előbb-utóbb pórul járnak. Saul Hudson
-
Mindig azt hajtogatják, milyen nagy bölcsek voltak a régiek, az őseink, de énszerintem nem tudtak azok semmit: kitaláltak szebbnél szebb dalokat az ünnepekre, lakomákra, mikor úgyis örül az ember, bezzeg azt nem bírták kifundálni, hogyan lehetne dallal meg lantpengetéssel meggyógyítani azt, aki bánatában őrjöng. Euripidész
-
Fontos az, hogy ne használjuk kifogásnak a fogyatékosságot. Lehet, amikor összetörik az ember szívét, az az első, amire gondol: "Na, persze, ha látnék, ha hallanék..." De valóban amiatt nem sikerült összehozni a kapcsolatot? Még a világ leggyönyörûbb nője is lehet szerencsétlen a szerelemben. A szerelem valahogy sohasem úgy mûködik, ahogy az ember szeretné. Mellesleg, kinek tetszene valaki, aki haragszik önmagára? (...) Ez a siránkozás igen hatásos módja annak, hogy teljesen elkerüljön minket a körülöttünk bujkáló szerelem.