Téma
Katonatiszt idézetek
-
Az erény nem a béke, hanem a háború szüleménye. Nem a béke, hanem a háború tisztítja meg a bûnt. A háború, és a harcra való készülődés hívja elő mindazt, ami az emberben nemes és becsülésre méltó. Ez egyesíti testvéreivel, ez köti össze őket önzetlen szeretetben, a szükség pillanatában kitörölve belőle mindent, ami alantas és becstelen. Ott, a gyilkolás szent taposómalmában még a legalávalóbb ember is felkutathatja és megtalálhatja magában, a züllött felszín alatt, énjének azt a részét, mely fényesen, erénnyel ragyog, s mely méltó az istenek megbecsülésére. Steven Pressfield
-
Arról, hogy mikor kell befejezni egy kapcsolatot és mikor érdemes még tovább küzdeni érte, ódákat lehetne zengeni. Azt hiszem, akkor szabad csak "feladni", amikor már valóban minden tőlünk telhetőt megtettünk, és még mindig nem mûködik a dolog. Ekkor ez a lépés már nem egy kudarc lesz, hanem egy tudatos döntés. De vajon mikor jön el ez a pont? Azt mondják, a jó döntés az, ami után megkönnyebbülünk. Így igaz. Ha valami nem az én utam volt, az élet ez idáig mindig letérített róla. Belátással vagy erőszakkal, de mindig ez történt.
-
Ahhoz, hogy mi magunk tudjuk irányítani az életünket és valami maradandót alkossunk, előbb-utóbb meg kell tanulnunk Hinni. Persze nem azt értjük ezalatt, hogy áthárítsuk a felelősséget holmi istenített Szellemi Szupermen vállára, vagy szép csendben üldögéljünk arra várva, hogy a Végzet bekopog az ajtón. Mindössze hinnünk kell a bennünk rejlő erőben és fel kell használnunk azt. Ha így teszünk, no meg ha felhagyunk azzal, hogy másokat majmolunk vagy versengünk velük, akkor egyszer csak minden elkezd mûködni.
-
Épp azon gondolkodom, hogy minden embernek célja van a világon, amint megszületik? Vajon mit keresünk itt? Fontos kötelességünk van ebben az életben, amit mindenáron teljesítünk? Amiért megszületünk, az okot, egész életünkben keressük. A szabadság pedig csak azoké, akik megtalálják a választ erre a kérdésre.
-
Mindnyájunknak akad oka rá, hogy őrült, meggondolatlan dolgokat tegyen az életében. Legtöbbször ez nem vezet sehová, főként nem akkor, ha utána az embernek tovább is kell élnie ez életet. De ha ez az ok a szerelem, úgy talán az egész már nem is olyan őrült dolog, mert az emberek hisznek a szerelemben. Tudják, mert a szerelem mozgatja a világot.
-
A harcos nem érzelmileg szereti az ellenfelét, hanem univerzálisan. Egységet alkot vele. Saját erőkörébe vonja, s mintha önmagával táncolna, együtt pörögnek. És nemhogy félne tőle, hanem éppen ellenkezőleg: félti. És felelősséget érez a sorsáért. Célja a védelem, de tudja jól, hogy a harc során a Sors törvényeibe nyúl bele. Akár nyer, akár veszít, magára veszi a tett súlyát. S ha nem az egyetemes igazság - vagyis a szeretet - nevében cselekedett, függetlenül attól, hogy ő hal meg vagy az ellenfele: a felelősség az övé. Müller Péter
-
A szerelem gyorsan fellobbanhat, de az igaz szerelemnek időre van szüksége ahhoz, hogy erőssé és tartóssá váljon. A szerelem mindenekelőtt elkötelezettségről, odaadásról szól, és arról a hitről, hogy együtt sokkal többet elérhetünk, mint külön-külön. De valójában csak az idő dönti el, hogy az ember jó döntést hozott-e. Nicholas Sparks
-
Ha megbocsátás olyan jó nekünk, miért nem csináljuk gyakrabban? (...) Két ok van, amiért habozunk. Az első a felelősségre vonhatóság. Amíg fájdalmaink vannak, kell valaki, akit okolhatunk. Mit kezdenél a sok fájdalommal, ha kiengednéd azt a barmot a hurokból? A második az önazonosság. E nélkül a düh nélkül, ami felemészt, e nélkül a harag nélkül, a keserûség nélkül, ki vagyok én?