Téma
Katonatiszt idézetek
-
Aki szerelmes, az mindig a jövendőre gondol, s elébb-utóbb arra vágyik, hogy valami csendes fészekbe félrehúzhassa magát, s ott boldogan élhessen, halhasson és megvénülhessen másodmagával. Az mindig a holdvilágot nézi, s megborzad, ha megszólítják, az megveti társait, s jobb akar lenni náluknál. Jókai Mór
-
Amikor szeretsz valakit, nagyon régóta már, ellustulsz a kapcsolatban. Úgy gondolod, automatikusan tudja, így már nem mondod többé, nem mutatod ki. De ha tudod, hogy el fogod veszíteni, nem lesz többet ott, hogy elmondhasd neki, biztos akarsz lenni benne, hogy érezze minden nap minden másodpercében.
-
Az emberek nem tudnak szeretni. Inkább harapnak, mintsem csókolnak. Pofoznak, ahelyett, hogy simogatnának... talán azért, mert tudják, hogy a szerelem könnyen elmúlik. Hirtelen lehetetlenné, mûködésképtelenné válik. Így inkább megelőzik ezt a félelmüket és a vele járó vigasztalást, a keserûséget, a kiábrándulást, amik mindig ott vannak a háttérben.
-
Mindegy, min mentél keresztül, az sem számít, hogy épp most vagy egy év múlva milyenek a körülményeid, ahhoz, hogy elérd a számodra patent boldogságot, elég kitartónak lenned és eltökélten dolgoznod magadon. És ha erre most azt mondod, hogy nincs időd az eltökélt, kemény munkára, akkor már most elárulhatom neked, hogy a végén mire lesz majd időd: hogy szarul érezd magad. Igenis van időd. Egyszerûen csak fel kell állítanod a fontossági sorrendet. Andrea Owen
-
Senkit sem hibáztathatsz, amikor ott állsz egy olyan mély sebbel, amit lehetetlennek tûnik egyedül begyógyítani, és nem hiszed, hogy valaha is meg tudod szokni, így hát kínlódva menekülni próbálsz a fájdalom elől. Csakis az idő - a hosszú, hosszú idő - tudja az ilyen sebeket begyógyítani, ezért nem tehetsz mást, mint hogy a kezébe adod magad, és igyekszel minden egyes túlélt napot győzelemként elkönyvelni. Percről percre, óráról órára csak vergődsz és tûrsz, aztán lassan, hetek vagy hónapok múltával kezded észrevenni a gyógyulás első jeleit, a seb pedig hegedni kezd és lassacskán sebhely lesz belőle. Murakami Rjú
-
Hajszolva éled az életed, bízva abban, hogy (...) megkapod majd azt, ami eddig elmaradt. Valahogy így tesszük tönkre a kapcsolatainkat ahelyett, hogy vágyakozás nélkül élnénk meg azt, ami jut. Azt, amit az élet hoz, amit eléd rak, amibe botlasz. Szeresd, fogadd el, bármilyen nehéz is, mert a vágyakozás mindent megöl, leginkább a kapcsolataidat. Oravecz Nóra