Téma
Katonatiszt idézetek
-
A méltóság olyasmi, amit másoktól kapunk meg, ott van a szemükben, egyfajta tisztelet. És ha az ember nem kapja meg, gyûlni kezd benne a harag. Ezt én nagyon is jól tudom. Az a harag meg is ölheti az embert. Azok a fiatal fiúk azért robbantanak fel ezt-azt, azért dühösek, mert nincs emberi méltóságuk. Ami olyasmi, amit másoktól kapunk meg, így ez nehéz ügy. Úgy értem, ki kell érdemelni, de végső soron mások adják meg az embernek. Úgyhogy a legdühösebb fiatalemberek azért robbantgatnak fel mindenfélét, mert nem kapják meg, és legnagyobbrészt más emberek esélyeit robbantják fel ebben a világban. Kim Stanley Robinson
-
A legtöbben arra törekszünk, hogy fölérendelt vagy minimum mellérendelt viszonyba kerüljünk másokhoz képest. Ha azonban találkozunk egy bizonyos szempontból fölöttünk álló, például sikeresebb emberrel, akkor nem feltétlenül tudatosan, de olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyekkel az ő érdemeit kicsinyítve lehúzhatjuk a saját szintünkre az illetőt. Márpedig az irigység, a gúny és a kibeszélés erre a célra tökéletesen alkalmas eszközök - az illúzió szintjén legalábbis.
-
Én egy nagyon békés világot képzelek el, ahol nincsenek széthúzások, ahol az emberek megértik azt, hogy a mindenkori hatalmak eljátszanak, hogy megosztás legyen az emberek között, hogy jobb vagy bal, hogy fekete vagy fehér, hogy oltott vagy oltatlan. (...) Csak úgy lesz egy jó életünk, ha mindenki azt érzi, hogy valami köze van a másikhoz.
-
Az ősz (...) valóban ilyen szívbemarkoló. (...) A sok fa miatt, amely körülvesz, ott van mindenhol a környezetünkben, s amelyet szemünkben a megszokás elkoptat ilyenkorra már egy kicsit. Szeptember végére már fakó és unt. Ám ő egyszer csak átfesti ruháját, mert mielőtt lombját veszítve, téli szendergésbe merülne, még egyszer teljes díszében szeretné megmutatni magát. Tündökölni akar, és rázza a rongyát. Táncra perdül. Vidámnak mutatkozik. Szeretne elkápráztatni, hadd bámuljuk megilletődve őt. Próbálja elmondani, hogy minden gond feledhető, és tulajdonképpen elképesztően szép az élet. Ám ez a vidámság erőltetett, ez a tánc a minden vagyonát elkártyázott dzsentri bokázása. A jókedv vörös bársonya kifeslik, mögüle kivillan a nemsokára valamennyi színt elnyelő feketeség. Minden csillogás dacára kitetszik, hogy hamarosan valami végzetes fog történni.
-
Úgy viselkedünk, amilyennek látjuk magunkat. Szó szerint nem viselkedhetünk másként, hiába az akaraterő és bármilyen erőfeszítés. A magát butának gondoló tanulótól egészen a magát szerethetetlennek tartó nőig, folyton olyan körülményeket teremtünk, amelyek megerősítik az önmagunkról alkotott elképzeléseinket, és bizonyítékot is találunk rá, hogy alátámasszuk az elképzeléseink igaz voltát. A berögződéseink képezik az alapot, amelyre a személyiségünk, a viselkedésünk és a körülményeink épülnek.