Téma
Kedvesemnek idézetek
-
Szemhéjad, mint nárciszok szirmai. Mosolyod akár a hajnal. Szemeidben a szerelem tüze ég, és pillantásod lángra lobbant. Arcod a felkelő hold mindent betöltő ezüstje. Ébenfekete hajad karcsú nyakadra omlik, mintha csak az éj sötétje borulna ránk. Ajkaid csábító vörös rubintként ragyognak. (...) Szépséged elvarázsol és megigéz engem. Bársonyos bőröd illatától édes a mennyország ezernyi varázslatos kertje. Seherezád, szerelmem, az éj téged üdvözöl, s a nap aranyló sugarai vakító fénnyel ragyogják be szerelmünket.
-
Egy csók! S ettől félni kell? Eskû, amit közelről súgok el. Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n, Amit szerelmünk írogat. Kicsiny, Kedves titok, amit a fül helyett A szájnak gyón alázatos fejed. Egy percbe zárt öröklét, mely csodás Halk hangot ád, mint méhe-zummogás. Szent áldozás, mely rózsaízû. Hő Szívünk illatja, szánkon lebegő. S míg két tüzes csók egymásnak felelget: Az ajkak szélén ízleljük a lelket! Edmond Rostand
-
Abban a pillanatban, ahogy bedübörögtél az életembe, elvesztem. Félek elmondani neked, mire vágyom, mert tartok tőle, hogy... jaj, nem is tudom, hogy talán belevágsz a tûzbe. Vagy ami valószínûbb, hogy visszautasítasz. Vagy ami a legrosszabb, hogy semmibe veszel. (...) Szeretlek (...). Sokkal kedvesebb vagy a szívemnek, mint ahogy bárkiről is el tudtam volna képzelni.
-
A szerelem olyan szorosan és bensőségesen láncol hozzád, hogy semmi mással nem tudok foglalkozni és sehová sem tudok eljutni. Minden más vágytól, akár attól is, amely legjobban megfelel jellememnek és lényemnek, meg tudok szabadulni, de lehetetlen kiirtanom azt az érzést, amely fájdalmasan, de elhallgathatatlanul súgja a fülembe a nap és az éjjel minden percében, hogy te vagy Isten legédesebb, legkedvesebb teremtménye. Gottfried August Bürger
-
Engedje (...) felhasználni e pár percnyi magányt, hogy elmondhassam, ismételhessem kegyednek, hogy szeretem, és ha már rég ideje nem tettem e vallomást, csak azért történt, mert meg akartam győződni szerelmem szilárdságáról s mélységéről, és biztossá lenni a felől, miszerint nem csupán csodálatos szépsége igézett-e meg; a próbát kiállottam, szívem tanulmányozását minden este ismétlem, mióta szeretem; és ha most én azt mondom, szeretem, nem csupán a jelenre szól az, de a jövőre, örökre, az egész életre. Hector Malot