Kedvesemnek idézetek

Mintha száz éve ismernélek, mégis azt se tudom, ki vagy, Amikor rád gondolok, csak a jó ugrik be, és semmilyen hiba, Én emlékszem, hogy miket mondtál, minden szavadat elhittem, Nekem te voltál, te vagy, te maradsz mindig a legdrágább kincsem.

Az "Isten" után a "szerelem" szó az, amelyből minden nyelvben a leginkább kitaposták a tartalmat. Richard Bach

Ha későn jössz haza, és már alszom, csak súgd a fülembe egy gondolatodat, mert szeretem, ahogy a világot látod. Boldog vagyok, hogy melletted lehetek, és a világot a te szemeden keresztül láthatom.

Ha szólok hozzád lágyan, halkan, szavam legyen szívedre balzsam. Létay Lajos

Oh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek, Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet, Lihegő ajkaim nem átkot szórnának Csak örökre Téged, Téged csókolnának. Ady Endre

Mi is a szeretet? Nem értékes holmi, szeretettel nem tudsz semmit birtokolni! Aranyosi Ervin

Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! József Attila

Én megőrzöm titkos vágyaid, mindig, mindig. Én ismertem minden álmodat, mindet, mindet. Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor, sokszor. Szabó Magda

- Szeretlek - suttogtam. - Most már te vagy az életem - felelte egyszerûen. Stephenie Meyer

Hajszálanként szerettelek, méltóképpen a mindenséghez: mindenestől, Egyetlenem! Keszei István

Szeretlek, gondoltam. De nem mondtam ki. Nem attól tartottam, hogy az arcomba nevet. Ehhez ő túl kedves. Sokkal komolyabb dologtól rettegtem - attól, hogy nem mondaná, hogy ő is.

Hogy fejezzelek ki szavakban, romolhatatlan szerelem, öröklétemben láthatatlan pihenő gazdag ámbra-szem?! Charles Baudelaire

Nem akarlak elveszíteni. (...) Egyszer már elveszítettelek, és bele is haltam volna, ha még egy kicsit el lettél volna veszve. Szilvási Lajos

A "Nekem így vagy jó, ahogy vagy" - nem a szeretet szavai. A kertedet sem fogadod el, ha gazos, a kutyádat sem, ha loncsos, mert ha szeretsz bárkit, bármit, gondozod. Önmagadat is. Müller Péter

Szeretem is, gyûlölöm is, Uram, egész éjjel ölelném, fojtogatnám. Kínokat hoztál e nővel, Uram, s úgy reklámoztad, hogy szerelmet hoztál. Ladányi Mihály

Szerelmem csupa láng, tiéd meg csupa jég, Te alszol, én ülök, míg kékül fenn az ég. Szivem, szemem felitta csudás szépségedet, A szívem nem felejt, szememből könny pereg. Örökké hû leszel, a szád ezerszer esküdt, Én megtartom ma is, s te meggyaláztad esküd. Irántam irgalom szivedben nem terem? Azért jöttél csupán, hogy kínt szerezz nekem? Ha meghalok, barátim, legyen kövemre írva: "Itt fekszik egy bünös, szerelme vitte sírba!" S a szív keserveit ki megpróbálta már, Szánó tekintetet vet rám, ha arra jár.

Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Radnóti Miklós

Hûtlen lelkem így imádod. Hogy szeretnélek ily erősen, ha nevem, s hírem egyben nem szeretném mind felett. Richard Lovelace

Én úgy szeretlek. A cigarettához és a szalonkabáthoz te vagy a hit. Az én szemem most már sohase álmos - és hallgatom a szíved zajait. Kosztolányi Dezső

Hogy szeretett-e valakit, nem lehetett tudni. Nem mondta, nem mutatta. Talán nem is élte... Sohasem láttam a szívét. Szeretett egyedül lenni. Senki se hiányzott neki. Ha meglátogattam, örült nekem - ha elmentem, nem bánta. - "Szervusz!" - mondta, amikor beléptem hozzá, és amikor elmentem tőle, ugyanígy köszönt el tőlem: - "Szervuuuusz!" Ez a kissé éneklős, hosszú "ú" teljesen formálissá, személytelenné tette a köszönését, mintha egy idegentől búcsúzna el, merő szokásból. Nem hiányoztam neki. Hogy tegnap látott-e, vagy hónapokkal ezelőtt, teljesen mindegy volt neki. Müller Péter