Téma
Kereszteltek idézetek
-
Van, ami mindenhol egyforma. A gyerekek kacagása, a szegényeket sújtó nyomor és az öregek ráncai - azok különösen. Minden ember egyformán hajlik meg, s a ráncok is egyformán ülnek ki az arcokra. Bennük az egész élet - öröm, bánat, szenvedés, boldogság, nélkülözés, minden. Kezdem néha azt hinni, - sok-sok év után -, hogy egyszer bizony az én hátam is meghajlik, mint a fenyő Isten előtt.
-
Néhány gyermek egy gyakran használt hasonlattal élve érzékeny orchideára hasonlít. A stressz és a nélkülözés hatására gyorsan elhervad, de a törődéstől és az odafigyeléstől kivirágzik. A többiek olyanok, mint a pitypang. Alkalmazkodnak a negatív hatásokhoz és a megpróbáltatásokhoz, de a pozitív élmények előnyeiből kevésbé részesülnek.
-
A sivatag mélyén, az imatoronynál is magasabb dûnék között eltörpül az ember, hangyánál is kisebbnek látszik. Éget a nap, suttog a szél, minden mozgásban van, ami ugyan lassú a szemnek, de a látásunknál biztosabb. A próféta azt mondja, a homok se nem jó, se nem kegyetlen, de a Szahara kohójában nehéz elképzelni, hogy nem gyûlöl bennünket. Mark Lawrence
-
Nem létezik napjainkban olyan fal, amely elválaszthatná egymástól a világ egyik részén zajló humanitárius vagy emberi jogi válságokat a világ másik részén tapasztalható nemzetbiztonsági válságoktól. Ami egyetlen emberi élet méltósága megőrzésének kudarcával kezdődik, az túl gyakran vezet egy egész nemzetet érintő katasztrófához. Kofi Annan
-
Az emlékek és az érzések megfoghatatlanok, viszonylagosak és elfogultak, ezért folyton a biztos valóságra támaszkodunk - nevezzük ezt másik, alternatív valóságnak -, hogy igazoljuk az események valóságosságát. Lehetetlen különbséget tenni aközött, hogy milyen tényeket fogadunk el valóságosnak puszta látszatuk vagy saját vélekedésünk alapján. Ahhoz, hogy a valóságot egzaktan meghatározzuk, szükségünk van egy másik valóságra, amely az előzőt igazolja. Ez a második valóság pedig feltételez egy harmadikat. Tudatunkban így végtelen lánc formálódik, és annak mûködése teremti meg létezésünknek és életünk színhelyének érzetét. Megtörténhet, hogy a lánc megszakad, és elveszettnek érezzük magunkat. Mi tehát a valóság? A lánc melyik oldalán van? Az innensőn, a szakadás előtt? Vagy a túlsó felén? Murakami Haruki