Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája, Szomorú, ha nincsen dalos madárkája. Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne? Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!

Kapcsolódó idézetek

1. A világ zene nélkül olyan, mint a Nap fény nélkül, a nevetés vidámság nélkül, a hal víz nélkül: szárnyaszegett madár. Mintha arra lenne kárhoztatva az ember, hogy a Hold árnyékos oldalán vesztegeljen, ahonnan csak a sötétségre és a magányra nyílik kilátás. Jón Kalman Stefánsson
2. Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő; Madár lakja aztat, madár lakja tizenkettő. Cukrot adnék annak a madárnak: dalolja ki nevét a babámnak! Csárdás kis angyalom, érted fáj a szívem nagyon.
3. Csak ne lenne olyan gyönyörû a világ! A hajnalok! A víz, az erdő! A növények, az állatok! S közben minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek! Márai Sándor
4. Mióta odafigyelek a környezetemre, rájöttem, milyen szomorú és megható tud lenni a madarak éneke. Tolom a babakocsit az utcán, virágokat, fákat, köveket fedezek fel, látom a színek játékát, a felhők vonulását. Az örömöt nem mindig az élet nagy, zajos eseményei kínálják.
5. Ültess ma egy kis fát el, s a madaraknak lesz majd hely énekelni. Figyelj, csitt: Énekelnek most is itt. Semmi más nem garantálja, hogy madárdal hívjon táncba. Wendell Berry
6. Az élethez emberek kellenek. Az kevés, ha én csak a fával élek együtt az erdőben. Esztergályos Cecília
7. Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül, a lehetetlen álmokkal teli élet viszont olyan, mint a mûvirágokkal teli kert...
8. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan. Kosztolányi Dezső
9. Ó, mi az élet szeretet nélkül? Iszonyú, mint a tágas vadony, amelyben nem járt embernyom. Borzasztó, mint az éjfél hasgató hidege... Nem élt az, aki szeretet nélkül élt! Kármán József
10. Az erdőket ezerféle hang tölti be. Madarak csicseregnek, békák vartyognak, tücskök ciripelnek és szél susog a fák levelei között. Ebben a soha el nem hallgató koncertben megszólalnak fenyegetések, hízelgő szólamok, vészjelzések és nászszertartások hangjai. Egy elpattanó gally reccsenésétől megriadt mókus felszalad a fára, a madarak egymást hívogatják. Az állatok a számtalanféle hangra reagálva szüntelen mozgásban vannak, és közben maguk is hangokat keltenek, hozzájárulva a roppant kakofóniához. Ám míg az erdő recseg, csivitel, surrog, zörög és susog, a növények csak hallgatnak, és mintha tudomást sem vennének az egész hangzavarról. Vajon valóban süketek az erdő lármájára? Vagy csak mi nem észleljük a reakcióikat? (...) A növények valószínûleg nagyon is reagálnak a hanghatásokra. Daniel Chamovitz