Kezdet és vég idézetek

Legyen szó akár a csillagokról, akár a fekete lyukakról, bolygókról vagy emberekről, molekulákról vagy atomokról, végül minden szétesik. Élettartamuk hossza nagyon sokféle. Mégis arra kell számítanunk, hogy mindannyian meghalunk, az emberi faj is kihal, az élet és az elme, legalábbis ebben a világegyetemben, ugyancsak elmúlik, ami a fizikai törvények hosszú távú következménye. Az egyetlen újdonság az, hogy mi erről tudomást szerzünk. Brian Greene

Sok minden megváltoztathat minket, de az életünket a családunkkal kezdjük és fejezzük be.

Az események mindig egyféleképpen történnek, de sokféleképpen magyarázzák.

Semmi sem ismétlődik meg. Mi ismételjük önmagunkat, ennyi az egész. Erich Maria Remarque

Ó Élet! Sosem kellett kellett volna elkezdődnöd. De amióta tartasz, sose lenne szabad véget érned. Baltasar Gracián

Az élet olyan, mint valami bonyolult kotta (...). Tele van tizenhatod hangokkal, harmincketted hangokkal, számtalan fura jellel, kibetûzhetetlen jegyzetekkel. Helyesen olvasni megoldhatatlanul nehéz feladat, és ha sikerül is kiolvasni, majd a megfelelő hangokra váltani, még mindig nem biztos, hogy az emberek helyesen értelmezik és elismerik a belé kódolt jelentést. És az sem biztos, hogy a jelentés boldoggá teszi az embert. Murakami Haruki

Gondoljuk egy kőtisztítóra vagy forgódobra, ami napi huszonnégy órában, megállás nélkül jár, és tele van vízzel, kavicsokkal meg homokkal. Forog körbe-körbe, és mindent felőröl. Ékkövekké fényesíti a koszos kavicsokat. Ez a Föld. Ezért forog. Mi vagyunk a kavicsok. Az életünk részei - a dráma, a fájdalom, az öröm, a háború, a betegség, a győzelem és az erőszak - pedig csak a minket koptató víz és homok. Felőrölnek bennünket. Kifényesítenek, hogy szépen csillogjunk. Chuck Palahniuk

- Azt akarod mondani, hogy ami elmúlt, elmúlt, és hajdan történteknek semmi köze a mához? De bizony van! (...) Olyan furcsa módon kapcsolódnak össze a dolgok, ahogyan közönséges halandó nem is gondolná! - Azaz valami azért történik meg most, mert valami más megtörtént a múltban? - Valahogy így. Láncreakció. Ok-okozati kapcsolat. Olyan, akár a gyöngyfüzér. Gyöngyszem, láncszemek, aztán megint egy gyöngyszem. Agatha Christie

Minden cselekedetünk, minden érzésünk és minden vágyunk egy biológiai esemény, amely vagy az agyból indul, vagy az agyban végződik. Mindez a sejtekből ki- és beáramló ionok mozgásának, az elektromos ingerület tovaterjedésének és a kémiai anyagok kibocsátásának következménye. Ezek a folyamatok mindnyájunkban azonos módon zajlanak, mi magunk mégsem vagyunk hasonlóak. Az agy áramköreinek végtelen változatossága eredményezi, hogy mindnyájan egyediek vagyunk.

Valami nagyon furcsa dolog folyik itt. Nem: több mint furcsa. Borzalmas és megmagyarázhatatlan, de mégis történik, folyamatosan. Stephen King

Az élet olyan, mint a mellény: ha rosszul gombolta az ember, hiába keresi rajta a hibát. Ki kell gombolni végig az egészet, és kezdeni elölről. Wass Albert

Mindannyian szabályokat állítunk fel magunknak. Ezek a szabályok határozzák meg, hogy kik vagyunk, és amikor megszegjük ezeket a szabályokat, azt kockáztatjuk, hogy valami ismeretlenné válunk. Ez valami új kezdete? Vagy a vég kezdete?

Egy kaotikus világban megkeressük a hasonlóságokat a különböző fogalmak és jelenségek között, hogy az ismeretleneket hozzá tudjuk kötni azokhoz, amiket korábban már tapasztaltunk. Ez pedig lehetővé teszi, hogy általános mintázatokat fedezzünk föl.

A hagyomány az állandóság illúziója.

Maga az élet nem szûnhet meg, csak formát vált.

Árnyékok mélyén, az időknek végén, egy árnyék egy naplót vezet. Dátumok, számok és tények, és álmok, ennyivé lesz mindened.

Akármiben hiszünk (vagy nem hiszünk), csak egy életet élhetünk, és az, hogy mikor és hol kezdődik az életünk, sok mindent meghatároz.

Van egy erő, ami a növekedésről gondoskodik, és van egy, amelyik a pusztulásról. Ezek ketten örökös táncot járnak egymással.

Az életnek is vannak állomásai, mint a vasútnak. Csak épp hogy a vasúton tudjuk, melyik a végső állomás, ahol kiszállunk. Az élet nagy útján azonban mindig azt gondoljuk végső állomásnak, amelyik csak forduló. Kezünkben nincs sem az irányzó-kerék, sem a vészfék, mely a tébolyult vonatot megállíthatná. Gárdonyi Géza

Az élet olyan, mint egy tornádó, amely felszippant, magával ragad, szédítő sebességgel pörget, de úgy érzem, akármilyen gyorsan forgok, az idővel nem tudom felvenni a versenyt.