Téma
Kikapcsolódás idézetek
-
Ha kevesebbet foglalkozol a munkáddal, hihetetlen mennyiségû gyötrelemtől szabadulhatsz meg. Nem kezdesz szaporábban lélegezni egy nagyobb prezentáció előtt. Nem leszel frusztrált, amikor sírni látsz egy inkompetens csapattagot. Képes leszel eltenni a telefont az esti randin, és nem érzel céges FOMO-t, miközben hátizsákkal megmászod a Machu Picchut.
-
A fejlett államok legtöbb lakója azt gondolja, hogy akkor érzi igazán jól magát, ha idegen országok ismeretlen tájaira utazik néhány napra és ott nézelődik. Különös hiedelem. A gyorsan kiépült kiszolgálórendszer az embert a szinte egyforma repülőgépekkel az egyforma repülőterekre és egyforma szállodákba szállítja, ahol azután kis csoportokba terelik, és valaki elmagyarázza neki az adott hely különlegességeit. Az egész megoldható lenne egy kényelmes fotelból televízión és interneten keresztül, és az ember sokkal részletesebb, szebb bemutatókat élvezhetne, miközben nem lökdösnék, és nem kellene azon aggódnia, mijét lopják el. Globálisan is sokkal olcsóbb lenne. Csányi Vilmos
-
Ha semmiképp sem tudsz csöndben, észrevétlenül meglépni, csapj lármát! Dalolj torkod szakadtából, legyen virág a gomblyukadban, tarts rézkürtöt a kezedben, üljön a válladon rikácsoló papagáj, zsebedből kandikáljon ki csaholó kutyakölyök. Minél képtelenebb a látvány, annál jobb. Törjék csak a fejüket a leskelődők keresve az értelmet abban, amiben nincs, nem is volt soha. Bármilyen meghökkentő, bármilyen képtelen dolog csak a hasznodra válik. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
-
A szórakoztatóipar egy folyton pörgő mókuskerék. Soha nem áll meg, szinte lehetetlen kiszállni belőle. És ha megpróbálsz mégis lassítani, az emberek elfordulnak tőled. Egyetlen kihagyott pillanat, és a helyeden már ott van valaki más. Ez nem csak a karrieredet érinti, hanem a mindennapjaidat is: mintha folyamatosan kamerák előtt élnél, mintha állandóan bizonyítanod kellene, hogy megérdemled a figyelmet. Elveszted a magánszférádat, és a legrosszabb, hogy néha te magad sem tudod már, hogy ki vagy valójában.
-
Egy kocsmában az idő megszûnik létezni, ahogy a kinti világ is megszûnik létezni. Amíg a kocsmában vagy, halhatatlannak és kortalannak érzed magad. Aztán amikor a kellemes félhomályból visszatántorogsz a vakító napfénybe, s körülötted rohangálnak az emberek, sietősen intézik a dolgukat, a világot egyszerre csak más megvilágításban látod.