Téma
Költészet idézetek
-
Az igaz literátor hozza le, mint egy második Prometheus az égből a bölcsesség szép világát; az terjeszt a nemzetekre dicsőséget és virágozást és közboldogságot, az teszi a jobbágyot meggyőződésből való kész engedelmû jobbággyá, az uralkodót a szívek uralkodójává, az embert emberré. Az vezeti végre a népet a józan értelem kötelein a maga kötelességeire, és a szív édes láncain a maga boldogságára. Kármán József
-
A költészet a Jung által emlegetett tudattalan felé halad. Nem tervez, hanem egyszerûen felnyit egy csapóajtót, és megnézi, hogy mi van mögötte. (...) Költészetben nincs új tematika, nincs új megszólalás, nincs benne semmi új. A költészet több ezer éve ugyanazokat a dolgokat járja körül, hogy mi van Istennel, van-e Isten, mi van a szerelemmel, meg kell halni, mi dolgunk van ez alatt a pár évtized alatt itt a világon... semmi újat nem lehet és nem is kell kitalálni benne, emiatt nem egy tervezett dolog. Valami elindítja, és az ember megy valami nagyobb erővel. Amikor prózát írtam, nem tapasztaltam, hogy egy nagyobb erő húzna. Amikor verset írok, akkor tapasztalok egy olyan erőt, ami bennem is ott van, sőt belőlem indul el, de rajtam kívüli, és nálam sokkal-sokkal nagyobb. Babiczky Tibor
-
A vers a Föld útja a Nap körül. A vers a mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható függvény. A vers változó irányú, egymást inverz transzformációsorozatokkal beburkoló erőterek viaskodása egy telítetlen kontinuumban. A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakredőny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költő és szárítkozik. Szőcs Géza
-
A természet csodáján túl van még valami, ami többlet. Az ember adott a természethez még valamit; csak ő, az ember, megtetézte az Alkotást alkotással, melyek gyûjtőneve a mûvészet. A tenger, a völgy, az erdő, a folyó, a síkság, minden föltétlen. De Bach egy fugája, Rilke egy verse, Cranach, vagy Goya egy képe, Palladio egy épülete, Goethe egy gondolata, Phidias vagy Rodin egy szobra az ajándék, melyet az ember, csak ő, egyedül az összes élőlények között, tulajdon akaratából hozzáadott a világ csodálatos mûvéhez. S csak ez számít az ember számára: a mûvészet. Minden más csak létezés, anyag és erő kölcsönhatásának ütemes vegyülete. Márai Sándor
-
Olyan gyönyörû, mintha nem is anyától lett volna, mintha maga szülte volna a költők szilaj, csapongó képzelete, mely átröpül a mindenség fölött, tündérvilágoktól válogat színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól kölcsönzi a homlok alakját, a suhogó nádtól a termet délcegségét, gyémánttól a szemek ragyogását, mandolától az alakjukat, sötét éjszakától a színüket és ami szépet kölcsönkér a rózsától, a rubinttól, a harmattól, napsugártól, mindazt vétkes vakmerősséggel öt betûvel fejezi ki "ideál"-nak. Mikszáth Kálmán