Költő idézetek

A nő nem munkálja meg tudatosan, amit ír: az érzés löki agyába a szavakat, nem a szótárakból keresi elő. Ha nagyon erős benne az érzés, természet adta változékony őszinteségében könnyedén, keresetlenül, nagyon pontosan fejezi ki. Guy de Maupassant

Ugyanúgy, ha George Sand mûveiből olvasott fel, amelyek prózája telítve volt jósággal (...), iparkodott a hangjából minden mesterkéltséget, minden kicsinyességet távol tartani, hogy e próza hatalmas áradatát minél szabadabban tolmácsolhassa, s természetes gyöngédsége egyesült e mondatok szelídségével, amelyek mintha egyenesen az ő hangjának íródtak volna s amelyek teljesen betöltötték érzékenysége skáláját. Mindjárt kezdetben eltalálta azt a megfelelő hangot, amely előre éreztette a történet meghittségét és mintegy diktálni látszott a lágyan gördülő mondatokat, jóllehet az egyes szavak mit sem éreztettek még mindebből; e hang révén sorra enyhítette az igeidők nyerseségét, a félmúltból és a múltból kiéreztette a jóság és a melankólia gyöngédségét, a befejező mondatot az utána következő felé terelte s hol lassítva, hol gyorsítva a szótagok menetét, hogy mind a rövidek, mind a hosszúak egyféle ritmust alkossanak, e banális prózába valami folytonos érzelmi életet lehelt. Marcel Proust

Pár fájó érzés a szívverésnek utat adva született Pár dobbanásban fogalmazódott meg ez az üzenet Így egy mûvészlélek mûvészettel minden érzést feltár Ettől a fájdalomtól lesz ez most egy szenvedélyes leltár. Children of Distance

Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szivembe visszatér És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek! Tóth Árpád

A költészet (...) egyfajta megfellebbezhetetlen bizonyosság. Miért elégednénk meg kevesebbel? Ha a költészet kevesebbre törekszik, akkor mindig alul marad, veszíteni fog.

Légy a két látó szeme az én távolba látó lelkemnek, és úgy írd le, amit láttál: a tengert, a földeket, a népeket, hogy olvasván, behunyt szemmel úgy lássam ezt a csodálatos, sokszínû világot, amint neked megadatott látni.

Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Juhász Gyula

Az lesz maradandó, ami költészet.

A szavakat sem elég megőrizni, a vetőmagra is kell mindig gondolni. Bizonyára ezért próbálok verseket írni. Szavakat csíráztatni. Kányádi Sándor

A mesét az ember az álomhoz hasonlóan elsősorban nem az eszével érti meg, hanem inkább a szívével érzi, ezért alkalmas arra, hogy kifejezzen olyan érzelmeket, ösztönzéseket vagy lelki feszültségeket, amelyek a tudat számára nem világosak, sőt bizonyos gátlások miatt az értelem szintjén esetleg nem is tudatosíthatók.

A vers a mûfajok királynője. Röhrig Géza

A fájdalom a legérzékenyebb húr az érzelmek hangszerén. A boldogság sohasem emel a köznapi érzelmek fölé. A fájdalom olykor költővé, filozófussá vagy őrültté tesz. Traian Demetrescu

A kéz, ami a vonalat vezeti, tükrözi az író lelkét. Paulo Coelho

Maradjon szent talánynak Õ, Maradjon mindig újnak. Véres szivemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. Ady Endre

Akármiként állítjuk fel a mércét: a vers csak úgy szép, ha nem tudni, miért szép.

A versben nem lehet hazudni, a verset nem lehet "megírni", a versnek születni kell. Veres Péter

Ej, ti költők, mit tudtok az életről? Fogtok egy pohár vizet, az asztalra teszitek, oszt már álmodjátok is beléje a kicsi cseppet, mely kivájja a nagy sziklát. Meg az óceánt, amely elhordja a nagy hajót. Meg a szûziesen érintetlen tengerszemet. Meg a tavaszi záport, melyben kacagnak a szerelmesek. Meg még a hóolvadást, mely árvízzel sodorja el a házakat. A mosdás utáni tisztaságot. A szomjoltás jóérzését. A fagyból bejőve behörpölt leves zamatát. A lucskos bőrig ázást. A kád vizet, mely megöregíti ujjunkon a bőrt. Havat, latyakot, jeget, kocsonyát, fröccsöt. Könnyet, vért, sejtnedvet. Lackfi János

A költők kötelessége álmaikkal ébreszteni. Horváth Imre

A költőknek nagy hatalmuk van nem csak az emberi szívek, hanem az idő és enyészet fölött is! Vadnai Károly

A kotló költőnek fájdalma nagy Merengni édes, képzelegni jó, Hanem soká nő meg az embrió. Arany László