Költő idézetek

Csakis a földhözragadtság és a költőiesség egyensúlya teszi lehetővé, hogy az érzelem tisztánlátással párosuljon. Albert Camus

A versben a rím titkos jelentése véleményem szerint sokat elárul magáról a nyelv mûködéséről és a tudatalattinkról. Az anyanyelv tétje számomra a vers. A próza a mesélés, a nyelv teste, vagy vérkeringése, míg a vers a nyelv lelke és idegrendszere. Szabó T. Anna

Alighanem úgy van, hogy az emberek szívesebben veszik, ha érzéseket, mint ha gondolatokat keltenek bennük. A költő, aki megtámadja gondolkodásukat, felszítja maga ellen az összes kritikájukat és mindazokat az ellenállásokat, amelyek az olvasó személyes meggyőződési rendszerét összetartják. Robert Musil

A költészet - intellektuális feszültség. George Calinescu

A költő erős képzeletû ember, ki maga is megindul, megijed azoktól a képzeletbeli alakoktól, melyeket alkotott. Denis Diderot

Amikor a hatalom az arrogancia felé visz, a költészet emlékezteti az embert a korlátaira. Amikor a hatalom leszûkíti az ember érdeklődési körét, a költészet idézi fel számára a létezés gazdagságát és sokszínûségét. Amikor a hatalom megront, a költészet megtisztít. John Fitzgerald Kennedy

Ami engem költővé tett, és nem regényíróvá, az magának a nyelvnek a zenéje. Mert a költők és prózaírók között ez a különbség: az előző a nyelv kedvéért ír, az utóbbi viszont a világ megváltásáért.

Sokféle valóság van, és ezeket a párhuzamos valóságokat a mai költészet másként és másként közelíti meg. Ez a villódzó sokszínûség tény, és az is, hogy nincsenek receptek, egyetlen érvényes, a világot versbe megjelenítő írásmód. És nagyon jó, hogy így van ez... a választás szabadsága - a szabadság. Bogdán László

A vers csodálatos dolog: kristállyá változott indulat. Egy jegecben veszi ki lelkéből a költő, s ha kivette, nincs a lélekben többé, hanem önmagában él tovább. A szülés misztikus formája ez, ugyanolyan szaporodása a léleknek, mint amilyen a testé. A test húsból és vérből való utódokat éltet, a lélek szerelemből, bánatból, keserûségből, hangulatból valókat. (...) A versnek is van vér szerint való őse, mint az embernek, és mint ahogy Ádám volt, első vers is volt valaha: a csodálatos alma a tudás fáján, amelynek tüzében az isteni tudás édessége fanyarodik el az emberi nagyra törés keserûségével. A vers: az ember álma, hogy Istennel rokon. Harsányi Zsolt

Milyen jó a költőknek! (...) Leülnek, kicsit rágják a tollukat, és máris kimondják azt, ami a szívükön fekszik. Kertész Erzsébet

A költő dala égi láng, mit A földre szórnak csillagok: Mi benne ég, önlelke fénye, De másoknak bús éjjelébe Ragyog.

A szerzők darabokat írnak, a költő egészeket. Juhász Gyula

Ezt szeretem a költészetben. Minél elvontabb, annál jobb. Azt, amikor nem vagy biztos benne, miről is beszél a költő. Van ötleted, de nem lehetsz biztos benne. Nem száz százalékig. Mindegyik szónak, amit nagy gonddal választott, lehet milliónyi különböző jelentése. Vajon ez egy másik gondolathoz vezető szimbólum? Vajon egy még nagyobb, még rejtettebb metafora része? Jay Asher

A költőnek az a szokása, hogy azt, amit hisz, azt megírja, függetlenül attól, hogy mi fog történni. Faludy György

Van egy pillanat, amikor az ember érzi, hogy ha bármit megmozdít - akár hozzátesz, akár elvesz -, az a szövegen csak ronthat. Nincs tovább. (...) Amikor az alkotó megtorpan, a vers feléled. Attól fogva létezik, mint független és idegen valami. Mint vers.

Nem elég egy verset kívülről mondani, igazából belülről kéne tudni, érezni. Békés Márta

Magának való szomorú humorista ilyen egy költő. Lana Del Rey

A lelked mélyén érzed, milyen csodálatosak is az érzelmek, viszont az életed során egyáltalán nem ezeket kapod. S noha a költő szerint a szerelem mást ad és mást ígér, valójában ez minden érzelemre igaz.

Minden írás líra, a szenvedő szív gyötrelme. Móricz Zsigmond

A vers a Föld útja a Nap körül. A vers a mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható függvény. A vers változó irányú, egymást inverz transzformációsorozatokkal beburkoló erőterek viaskodása egy telítetlen kontinuumban. A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakredőny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költő és szárítkozik. Szőcs Géza