Téma
Környezetvédelem idézetek
-
Képzeljük el, hogy a Föld egy takarékkönyv. A természet pedig a gondoskodó anyuka, aki évmilliókon át kedvesen befizette a megtakarításait a számlánkra. Ha kidőlt egy kis fácska, azt a természet félretette nekünk, egy mocsárban tőzegesítette, és geotermikus nyomás alatt hagyta elszenesedni, az elpusztult algákból és aprócska élőlényekből kőolajat és földgázt csinált, és amikor lemásztunk a fáról, azt mondta: "Na, gyerekek, ezt a sok-sok mindent a késő karbonkor óta kuporgatom nektek, gondosan bánjatok vele, szépen osszátok be magatoknak." Na, tényleg szépen beosztottuk! Alig száz év alatt több földtörténeti korszak osztalékát dorbézoltuk el. Úgy égettük el a múltat, mintha nem lenne holnap. Frank Schätzing
-
A kérdés nem az, hogy technikailag képesek-e az államon kívül szerveződő emberek elpusztítani azt a fajta tulajdont, ami tönkreteszi a bolygót; nyilván képesek, ahogy az is megoldható lenne, hogy megújuló energiára váltsunk. A kérdés az, hogy akkor miért nem történik meg - vagy inkább, hogy miért történik meg minden lehetséges jó és rossz okból, csak éppen a klíma miatt nem.
-
A Föld nem az emberé, ő csak egy parányi része. Nem ő szőtte az élet szövetét, ő csak egy szál benne, hiszen mind ugyanazt a levegőt szívjuk. A buja zöld erdőből felszálló köd, a sziklás hegységről érkező frissítő fuvallat, a hûsítő eső után a levegő illata a növényeké, az emberé, az állatoké is. Az ember nem fogja fel, hogy amit a Föld ellen elkövet, azt végső soron önmaga ellen követi el. Márpedig ha a természetet tönkreteszi, az állatok elmenekülnek vagy elpusztulnak, és bár egyedül fogja uralni a világot, végül magára marad, és ő is el fog tûnni a Föld színéről.
-
Bármily igaz is, hogy minden embernek kötelessége, annyira, amennyire tőle telik, mások jólétén közremûködni, s hogy aki hasznára nincs senkinek, érni sem ér semmit; mégis épp oly igaz, hogy gondjainknak ki kell a jelenidőn túl is terjeszkedniök, s helyes dolog, ha abbahagyunk olyat, ami az élőknek némi hasznot hajtana ugyan, de amit azért hagyunk el, hogy olyat tegyünk, ami sokkal nagyobb hasznot hajt majd unokáinknak. René Descartes
-
Többé-kevésbé mi - te is, én is - vagyunk felelősek a szegénységért, a háborúkért, a bûnözésért, a gyerekek megbecstelenítéséért és a sok-sok ezer autóbalesetért. Miért te és én? Mert a fák, a sziklák, a felhők és a nyulak stb. nem okoznak sem háborút, sem válást. Az emberi viselkedést leginkább maga az ember irányítja.
-
Nekem, szülőként ugye, az lenne a dolgom, hogy aggódjak a gyerekemért - és nem az, hogy átadjam neki a szorongásaimat. Az én feladatom az, hogy mondjam neki: menj és hódítsd meg a világot! Még akkor is, ha közben fejben arról készítek listát, hogy mi mindenért nem biztonságos menni és hódítani. D. Tóth Kriszta
-
Az emberi élet visszafordíthatatlan fejlesztéseken nyugszik. Az élettere kiterjesztésével párhuzamosan eddig is sokféle életet áldozott fel. Kiirtotta az erdőket, lecsapolta a tavakat, gátakat épített és kiaknázott minden erőforrást. Megszámlálhatatlanul sok élőlény halt ki azért, mert az ember tönkretette az élőhelyét. Ha feláldozhatja a saját bolygója élővilágát, miért ne tehetné meg a világegyetemmel is?