Téma
Kultúra idézetek
-
Figyelmeztetlek benneteket, egy lánynak csak egyszer kell eljátszania a becsületét. Többször már nem is kell. Ha ti neveletlenek vagytok a fiúkkal, tőlük se várjatok mást, mint modortalanságot, neveletlenséget. Arról a lányról is megvan a véleményük, aki minden nap mással jár. Fiatalok vagytok, előttetek az élet. Szeretnétek boldogan élni. Nyilván olyan férjet szeretnétek, aki jó hozzátok, hûséges, és egész életében szeret benneteket. De az ilyen embert ki kell érdemelni. Gondolkozzatok lányok, ha szándékotokban áll megjavulni, még nem késő.
-
A születésed előtt a szüleid nem voltak unalmasak. Azért váltak ilyenné, mert akörül forgott az életük, hogy megkeressék a csekkekre, és úgy általában az életedre valót. Kimossák a ruhádat, és hallgassák az öndicsérő áradozásodat, hogy mennyire jó fej srác vagy. Szóval mielőtt nekiugrasz az esőerdőket megmenteni a szüleid generációja okozta káros hatásoktól, előtte megpróbálhatnád kiganézni a disznóólat a saját szobádban.
-
Szeretnék egyszer látni egy kis öregasszonyt, aki összekuporgatja a pénzecskéjét, és elmegy a jósnőhöz. Rém izgatottan várja, mi a jövője, és a jósnő ezt mondja neki: "A holnap és az összes hátralévő napja olyan lesz, mint a mai nap: az órák unalmas sora. Nem vár magára sem új szenvedély, sem új gondolat, sem új utazás. És amikor meghal, teljesen elfelejtik. Ötven schillinget kérek!" Szeretném én azt látni!
-
- A hatodik születésnapomon apám már rég nem élt velünk, szóval csak én, anya és Linc voltunk, és amikor anya odaadta az ajándékom, az egyetlen ajándékom, én éreztem, hogy a Millennium Falcon lesz az. Szóval, már hetek óta azért könyörögtem, és pont megfelelő méretû volt a csomag, letéptem róla a csomagolópapírt, és egy madáretető volt, de ráadásul nem is sima madárház, hanem madárház-barkácskészlet. Két napig nem beszéltem vele utána. De amikor sikerült rávennie, hogy összerakjuk, együtt megcsináltuk, összeraktuk a darabokat, egyesével, és az lett életem első építménye. Imádtam, és ő ezt tudta előre. Jobban ismert engem, mint én magamat. - Erre valók az anyukák, nem? - De, csak az a furcsa, hogy bár nem láttam 23 évig, a lelkem mélyén mégis hiszem, hogy most is jobban ismer.