Téma
Kutya idézetek
-
Amikor olyan ételekkel találkozom, ahol egyszerûen a zöldségek a saját ízüket teljesíthetik ki, akkor úgy érzem, hogy le kell borulnom a természet hatalma előtt, mert lehet valaki fantasztikus séf, lehet valaki csodálatos szakács, de senki sem lehet olyan szenzációsan virtuóz tehetség, mint az anyatermészet, aki pontosan tudja, hogy melyek a legfantasztikusabb ízek. Steiner Kristóf
-
Teli torokból akarok ordítani mindaddig, amíg magadévá nem teszed ezt az egyetlen nagy igazságot: te irányítod a saját életedet! Csak egyetlen esélyt kapsz az életre, és az élet elszalad melletted. A fenébe is, nehogy kárt tégy magadban, és nehogy megengedd ezt másoknak! Ne érd be kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz!
-
Vajon melyik a nagyobb megtartó erő? A hagyomány-e, a közös történet, szokásrend, jogrend, kultúra, amit a családod, a nyelved, a nemzeted, az emberi társadalom ad át, présel beléd, kér számon rajtad, vagy a ki tudja hol kapott egyéni kódod, a ki tudja mikor kezdődött saját múltad, amit a születésedkor a génjeidben hoztál, s amit a közös tapasztalat és érdek a maga képére és hasonlatosságára formált, de ami mégis újra meg újra fellázított az erőszak ellen, többet akart, mást akart, előre menekített? Vagy az, amelyikről szinte semmit sem tudsz, de ami képessé tesz rá, hogy elkülönítsd a mindenséget és önmagadat, a többi embert és önmagadat, pillanatnyi önmagadat és elképzelt önmagadat, hogy célokat tûzz ki, választani tudj, s hogy elindulj a választott cél felé, és tevékenykedj, és ne add föl akkor sem, ha a harmadik lépésnél kiderül, hogy reménytelen, ha könnyebb lenne nyafogni, mint a következő lépést megtenni? Bertók László
-
Köszönet neked kortalanság évszakába feledkezett élethosszú késő délutánom köszönöm a folyókra néző ablakokat köszönöm az igaz szerelmeket kiket annak idején adtál és a csöndből születő és váratlan szavakat melyek felvezettek a tiszta napvilágra anélkül hogy hátrafordultak volna hozzám köszönet a barátokért és hosszú visszhangjukért és a hibákért amelyek csak enyéim voltak (...) köszönet nektek test és kéz és két szemem köszönöm a látványokat és pillanatokat melyeket nem látok már soha többé csupán lelki szememmel ahol változatlanok. William Stanley Merwin