Kutya idézetek

Néha meg kell tenned mindent, amit bírsz, hogy mosolyogva gyere ki az egészből, icipici mosollyal.

Emlékezet és bőr kéz a kézben jár. Jó emlékek, jó bőr, rossz emlékek... (...) Hiszen a tükör önmagáért beszél, nem igaz?

Az élet nem intézhető el a modern irodalomból vett bölcs mondásokkal. Ne felejtsd el, hogy a természet vad és vérszomjas. Agatha Christie

A madarak napról-napra énekelve ébrednek. A kisbabák minden ok nélkül nevetgélnek. (...) Ez egy játékos világ. Ha azt a gondolatot örökölted, hogy az élet nem vidám, akkor ideje, hogy elkezdjen derengeni, hogy ez mit jelent! Ez csak egy meggyőződés, melyet elhagyhatsz. Legyen rá időd, hogy csak azért csinálj valamit, mert örömet okoz neked! Andrew Matthews

A viszolygó érzés szívemben egyre nő a kifosztott múltból nem fakad több erő

A polihisztorok ideje régen lejárt, de nem csak a polihisztoroké. Ma már nincsen olyan tudós, legyen az bármilyen kiemelkedő egyénisége tudományának, aki tudománya egészében kompetens volna, vagy akár csak arra képes volna, hogy naprakészen áttekintse tudománya egészét.

Mivel nem tudjuk, mikor halunk meg, azt hisszük, az idő egy kiapadhatatlan forrás, pedig minden csak egy bizonyos számú alkalommal történik meg, igen kevésszer. Hányszor fog még eszünkbe jutni gyermekkorunk egyik délutánja, egy nap, amely olyan mélyen belénk ivódott, hogy elképzelni sem tudjuk az életünket nélküle? Talán még négy-öt alkalommal, talán ennyiszer sem. Hányszor láthatjuk még a teliholdat? Talán hússzor. És mégis azt hisszük, számtalanszor megtehetjük még.

Annak ellenére, hogy nem vagyunk felnőttek, tudjuk, hogy nincs olyan dolog, mint az örökkévalóság - most, hogy már nem vagyunk gyerekek. De akkor az idő valóban megállt, és mi voltunk az egyetlen emberek a világon. Az a pillanat olyan valós volt és olyan álomszerû. Úgy éreztem, hogy csak egy pillanat volt... úgy, mint egy örökkévalóság. Akkor a fiatal szívünkben, biztos vagyok, hogy létezett az örökkévalóság...

Az idő szeletei úgy simulnak egymásra, mint a szekrényben a lepedő hajtásai: a múlt sokszor olyan közel kerül a jelenhez, hogy az események érintik, sőt olykor átfedik egymást. Joanne Harris

A mûvészetnek az a feladata, hogy tükröt tartson a természet elé, és egész egyszerûen nem létezik akkora tükör, amely elég nagy volna erre a célra. Douglas Adams

A társadalom sohasem halad. Amit nyer a réven, elveszti a vámon. (...) A társadalom új ügyességekre tesz szert, de elveszt ősi ösztönöket. (...) A civilizált ember kocsit épített, de elvesztette lába használatát. Tud mankón járni, de ugyanannyit vesztett izomerejéből. Van finom genfi órája, de már nem tudja megmondani az órát a nap állásából. Van neki greenwich-i hajózsebkönyve, s biztos benne, hogy az, ha kell, megadja neki a fölvilágosítást, de az utcán járván nem ismeri meg a csillagokat. A nap pályaváltozásait sem figyeli meg; a napéjegyent alig ismeri, s az év egész világító naptárának nem felel meg elméjében semmilyen óralap. Jegyzőkönyvecskéje elrontja emlékezőtehetségét; a könyvtárak túlterhelik természetes eszét; a biztosítótársaságok szaporítják a baleseteket; s kérdés, vajon a gépek nem akadályoznak-e inkább, semminthogy előmozdítanának; vajon a finomulás által nem vesztettünk-e sok energiát? Ralph Waldo Emerson

Civilizációnk, felkészültségünk számos nagyon hasznos dologra megtanított bennünket. Egyre nem, arra, hogy mit kezdesz magaddal, ha tíz percre magadra maradsz. Magunk vagyunk magunknak a gond. Várszegi Imre Asztrik

Az ösztön egy mágikus megérzés, ami kijelöli számunkra a helyes irányt. Stéphane Garnier

A bölcs lelke olyan, mint a hold fölötti világ, mindig derült. Lucius Annaeus Seneca

Mi más a kutatás, mint vakrandi a tudással?

A mûvészet gyötrelmes teher és csodálatos kiváltság. A felsőbb hatalom csak a legjátékosabb állapotunkban tud végre kezdeni velünk valamit. (...) Úgyhogy nyugodj le szépen, és menj vissza dolgozni. Rendben? A benned rejlő kincsek remélik, hogy igent mondasz. Elizabeth M. Gilbert

Jobb olyan emberként meghalni, akire büszke vagyok, mint olyanként élni, akit megvetek.

A remény hozott el idáig, de a bûntudat tartott itt.

Olykor egy-két lágy hangfoszlány vagy a fodrosodó víz csillogása, egy virág illata vagy valami véletlenül elejtett kedves szó hirtelen távoli képek emlékét ébreszti fel bennünk, amelyeket a valóságban sosem látunk. Aztán eltûnnek, mint a lehelet, de egy pillanatig boldogabb időkre emlékezünk, olyan jelenetekre, amelyeket puszta akarattal sohasem tudtunk volna felidézni lelkünkben. Charles Dickens

Egyedül én ismertem az élet igazságát, csak én tudtam, hogy az élet egy lefelé haladó spirál, és akár tudomásul vesszük, akár nem, előbb-utóbb mind meghalunk. Elizabeth Lee Wurtzel