Téma
Lélek idézetek
-
Az én Istenem a régi gyermekidőben a Föld felett függő, csillagos kulisszák mögött lakott; hosszú, vattás szakálla volt, és trónuson ült. Unalmas, távoli öregúrnak tûnt előttem, akivel egyszer, ha meghaltam, vétkeim miatt esetleg kínos ügyeim lesznek. Fiatal koromban egyszerre izgatni kezdett valódi kiléte... Körültapogattam, megmértem, arcába néztem. Rájöttem: hozzám hasonlít. Tökéletlen, véges és tehetetlen, mint én vagyok... Valahol bent bolyong testetlenül, körvonalak nélkül, megfoghatatlanul, egészen mélyen. Nincs hangja, csak impulzusai vannak, amelyek a gondolat küszöbéig érnek, mégis több minden gondolatnál és szónál, több a látható formavilágnál, amely körülvesz, a káprázatoknál és fájdalmaknál, a félelemnél és a halálnál. Több mindennél, amit ismerek, és ami megismerhető. Szepes Mária
-
Michelangelo szerint akkor tudjuk eldönteni egy szoborról, hogy melyek a nélkülözhetetlen részei, ha ledobjuk egy hegyről. A felesleges részek úgyis letörnek róla. Néha az élet is pont ilyen, letaszít minket a hegyről. Amikor leérünk az aljára, csak a fontos dolgok maradnak velünk, és tisztán látunk, amikor kitartunk amellett, amit tudunk.
-
Az istenek az Olümposz tetejéről akkor is látnak minket, amikor másnaposan a bárkából a tengerbe szarunk, jó feketét a vörösbortól, és akkor is, mikor frissen mosott ruhában, megfürösztött lélekkel, koszorúval a fejünkön imádkozunk vagy áldozunk nekik. Mind a kettő mi vagyunk, nem kell a kettőt szétszálazni, nem is lehet. Cserna-Szabó András
-
Vannak helyek, ahol a szellemek kövek közé zárva élnek. Ezek, az őseink által épített, mára elhagyatott helyek annyira szentek, hogy energiáik évszázadokon keresztül tovább rezegnek. Lehetetlen úgy járni ezeken a köveken, hogy ne éreznénk a múlt zúgását és az ott összpontosuló, hatalmas erőt. Isabelle Allende
-
A köztes térben (amely a dolgok közti kölcsönhatásból keletkezik) létrehozott észleléseinket kivetítjük a kint lévő dolgokra. Egy vörös felület például öntől egy méterre levőnek tûnhet, pedig valójában közelebb már nem is lehetne - annak a felületnek a vöröse önben van. Olyan, mintha a szeme és az összes többi érzéke egyesülne agya többi részével, és egy videoprojektort alkotnának. A kinti világ csupán a háromdimenziós vetítőernyőnk. Beau Lotto