Mese idézetek

Bár mondják, múlnak a gyermekévek, nincs visszaút, Új mesék nem várnak reánk. Van mégis csillagfényû álomvilág, de azt gyermekünk álmodja tovább. Ihász Gábor

Biztosan sokféle varázslat létezik a világon. (...) De az emberek nem tudnak róla semmit, és azt sem tudják, hogyan kell mûvelni. Talán úgy lehet kezdeni, hogy addig mondogatjuk, milyen szép dolgok fognak történni, míg azok valóban megtörténnek. Frances Hodgson Burnett

A mesét hallgató gyerekben kialakuló belső képeknek hatalmas jelentőségük van, mivel ez az érzelmi tudás, a mesékben kódolt információk, szimbólumok elraktározódnak a jobb agyféltekében, és később is hozzáférhetővé válnak, mint a legmélyebb életbölcsességek. Ez a tudás erőforrásként jelenhet meg a krízis- és problémahelyzetekben is. A népmesék hol volt hol nem volt világa rokonítható a lelkünk legmélyén élő valósággal. A mese a főhős fejlődési folyamatát követi végig, egy valóságos metamorfózisnak lehetünk tanúi, ahol a megpróbáltatások, küzdelmek, fordulatok hatására a hős teljesen megváltozik, kicserélődik, újjászületik.

A jó tanítás interaktív, egyénileg vonja be a gyereket a folyamatba, s minden érzékre hat, vagyis megfelel a gyerek személyiségének. Malcolm Gladwell

Mese!... Lám, elteltek hosszú századok, városok pusztultak, népek tûntek el a föld színéről, szertefoszlott minden, ami volt, akár a füst - de a mesék élnek, ma is el-elmondják őket, és figyelmeznek rájuk bölcs királyok, mély gondolkozású kormányférfiak is, nagyszerû aggastyánok és nemes törekvésekkel eltelt ifjak is. Nyikolaj Vasziljevics Gogol

A mesék végső soron olyan történetek, amelyek arról szólnak, hogy az ember élete során bármikor több lehet annál, mint amit az adott pillanatban éppen él. Boldizsár Ildikó

Az élet nem csak játék és mese. Jó is és rossz is, néha pedig kifejezetten gonosz és kegyetlen. Jorn Lier Horst

A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni - a versekből, az irodalomból is azt kellene. Kányádi Sándor

Amióta feljegyzik a népek emlékeit, meséit, mindig ugyanarról szólnak a tanulságos történetek: legyetek jók, egyenesek, derekasak, legyetek becsületesek, mert az erény elveszi jutalmát, a gonosz pedig a maga büntetését. Ötezer éve tanítják a bölcsek ilyesféle igazságokra az embereket, ötezer esztendeje prédikálják a tanmesék az erényt és a jóságot, és minél magasabbra hág az emberiség a fejlődés lépcsőfokain, annál több az aljasság, annál rafináltabb a gonoszság. Szilvási Lajos

A gyerekek óriási túlélők. Tudatuk hihetetlen hatékonysággal mazsolázza ki az emlékek és tapasztalatok közül a jót és hasznosat, és szórja ki a szemétbe azt, ami egy kicsit is fájdalmas vagy kellemetlen. D. Tóth Kriszta

Gyereként könnyû hinni a varázslatban, de felnőve rájövünk, hogy az igazi varázslat azoktól jön, akiket szeretünk. Azok a legemlékezetesebb pillanatok, amiket a családdal élünk át, lehet, nem a legszebbek, nem a terv szerint alakulnak, de igazán a legkínosabb pillanatok vezetnek a legnagyobb diadalokhoz. Persze épp akkor még nem úgy érezzük, de amikor leülünk és visszagondolunk rájuk, rögtön fülig ér a szánk, mert azoktól a hibáktól lesznek az emlékek a legtökéletesebbek.

Minden vagyok, semmi se vagyok, mese és változás: fölnézek a holdra s az vagyok, szemfényvesztő varázs. Szabó Lőrinc

Ha életünket mesének látjuk, egyre inkább megkönnyebbülünk és felszabadulunk. Rá fogunk jönni, hogy személyes történetünk szubjektív oldalról tényleg átélhető ilyen módon. Mint ahogy lehetetlen meggyőződni arról, hogy az ébrenlét során történő dolgokat nem álmodjuk, végső soron azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy mindez egy mese. Ez csupán rajtunk, saját értelmezésünkön múlik. E szempontváltás oldani fogja bennünk azokat a görcsöket és szorításokat, amelyek a mindennapjainkat oly banálissá és közönségessé teszik. Észrevesszük, hogy a színtér, ahol élünk, mesebeli hely, olyan, mint egy kacsalábon forgó vár vagy egy mandala palota, s eddig nem látott mélyebb valóságok kezdenek felsejleni.

A gyermek- és fiatalkori betegségek hetei, hónapjai varázslatos időszakok az ember életében. A külvilág zajai, az udvaréi, a kertéi vagy az utcáéi csak tompa zajként hatoltak be a betegszobába. Odabent azoknak a történeteknek és szereplőknek a világa burjánzik, amikről, illetve akikről a beteg olvasott. A láz, amely lerontja az érzékelést, és megélénkíti a képzeletet, újszerû, egyszerre ismerős és idegen helyiséggé változtatja a betegszobát; torz ábrázatú szörnyek rajzolódnak ki a függöny és a tapéta mintáiból, hegyekké, épületekké vagy hajókká tornyozódnak a székek, az asztalok, a polcok és a szekrény, egyszerre elérhető közelségben és nagy messzeségben. A hosszú éjszakai órákon a toronyóra ütései, a néha-néha elhaladó autók zúgása és fényszóróiknak a falakon megjelenő visszfénye jut el a beteghez. Vannak alvás nélküli, de nem álmatlan órák, nem a hiány, hanem a teljesség órái. Vágyak, emlékek, szorongások, örömök rendeződnek labirintussá, amelyben elvész és eligazodik és megint elvész a beteg. Vannak órák, amelyekben minden lehetséges, a jó éppúgy, mint a rossz. Mindez alábbhagy, ha a beteg jobban érzi magát. De ha a betegség elég sokáig tart, akkor a betegszoba átitatódik, és a lábadozó, akinek már láza sincs, eltéved a labirintusban. Bernhard Schlink

Egyes mûvészek azt mondják, a varázslat szétzúzza a világról alkotott képünket. Én azonban azt hiszem, hogy a varázslat tartja egyben a világot. Ez a sötét anyag a valóság cementje, a hézagkitöltő gitt mindazon dolgok között, amikről tudjuk, hogy igazak.

Minden mese igaz. De rajtunk múlik, melyiket választjuk sajátunknak.

Ha vágyaid és képzeleted ellentmondanak egymásnak, mindig a képzeleted győz.

Magam vagyok, tökéletesen magam, és tudom, ezentúl magam is leszek ezek között a falak között, melyek figyelték életünk gyötrelmeit, félelmeit, kudarcait, eredményeit, felszabadult boldogságát, kitörő nevetését, azt a mitológiai szerelmet, amelyben voltunk egymás szolgái, királyai, zsoldosai, bajtársai, szülei, gyerekei és soha nem csillapuló vágyú szeretői - a halálon túl is folytatódó, az enyészet törvényeit lebíró, múlhatatlan pillanat színterét. Szabó Magda

Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! József Attila

A helyénvaló, a jókor vagy jól megfogalmazott kérdések pezsdítőbben hatnak a fantáziára (tehát végső soron a gondolkodásra), mint bármilyen egyértelmû válasz.