Múlt idézetek

Valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára. Karl Marx

Egyetlen másodperc végtelenül hosszú - huszonnégy óra mégis egy szemvillanás alatt elsuhanhat. Az idő csak látható jelenetek formájában rögzíthető a memóriánkban. Ezért nincs nagy különbség egy másodperc és huszonnégy óra között.

Ebben az értéktelenséggel fertőzött és a pénzért, hatalomért meghasonult világban nem a nagyszülőknek kell az unokák nyelvén beszélni, hanem az unokáknak a nagymamák és a nagyapák nyelvén. Dunajszky Géza

Amíg azt hiszed, hogy másokon múlik a sorsod, esélyed sincs változtatni rajta. Sándor Alexandra Valéria

Ha fáradtak vagyunk, ha piros hó esik, akkor sem engedhetjük meg magunknak, hogy leromboljuk, amit felépítettünk. Gyepes Gábor

Út születik lábad nyomán és amikor visszanézel egy ösvényt látsz, melyet lábad soha nem érint már. Antonio Machado

A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember. Ha munkára használják, elkopik, ha a földön hever, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni. Eötvös József

Ha jól csinálod, ezúttal nem a saját, hanem az ellenségeid által hagyott lábnyomokat követed, bármilyen véresek is, mert így az ő múltjukba térsz vissza, ha csak egy rövid időre is. Ha viszont mások lábnyomait követve akarsz eljutni a múltba, nagyon óvatosnak kell lenned, mert lehet, hogy rád ugyan senki nem fog emlékezni, de ha egy aprócska jelét is mutatod, ami voltál, a tetteidre azonnal mindenki emlékezni fog.

Eddig is mindent kitaláltam, ezentúl is azt teszem. Az életnek nem jut soha semmi eszébe. Örkény István

Semmi sem avul el olyan hamar, mint a gondolat. Szerb Antal

Reklámok parancsára kocsikra gyûjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk.

Minden tettünk, sőt minden egyes gondolatunk kicsit megváltoztatja az agyunkat, így az leginkább a gyurmához hasonlít. Anders Hansen

Azt mondják, egy ember első gondolata mindig a legőszintébb, de ez nem mindig állja meg a helyét. Sokkal inkább a legostobább. Különben miért gondolkodnánk el újra? Fredrik Backman

Sok gyerek szenved ilyen kényszerbetegségben. Olyasmiket csinálnak, amiket maguk sem értenek. Hiába mondjuk nekik: - Tehetsz bármit, de ne rajzolj a falra. Erre a papírra rajzolhatsz. Ebbe a könyvbe is. Vagy bármely másik felületre. De ne rajzolj, írj vagy színezz a falon. - Õk egyenesen a szemünkbe néznek, és azt felelik: - Értem. - Tíz perccel később már a falra rajzolnak, mi meg éktelenül kiborulunk. - Mi a csudáért rajzoltál a falra? - A gyerekek pedig ránk néznek, és ténylegesen gőzük sincs, miért tették. Tisztán emlékszem erre az érzésre gyerekkoromból. Ahányszor megbüntettek - mondjuk, az anyám kiporolta a sejhajom -, azon tanakodtam közben: miért csináltam ezt? Tudtam, hogy nem szabad. Szólt előre. Az elfenekelés után pedig megfogadtam: mostantól jól fogok viselkedni. Soha többé nem csinálok semmi rosszaságot az életemben, soha, de soha, de soha, de soha - és hogy ne felejtsem ezt el, gyorsan felírok magamnak egy emlékeztetőt a falra... azzal fogtam egy krétát, onnan folytattam, ahol abbahagytam, és nem értettem meg az okát. Trevor Noah

A legtöbb ember reménytelenül kevés információval rendelkezik arról, milyen korlátok közé szorít bennünket fajunk állati múltja. Bizonyos értelemben sok mindent elértünk (tudunk például kaszinótojást készíteni), de érzelmileg még mindig a vízi életformák szintjén tengődünk. Én azt vallom, figyelembe kell vennünk, milyen hatással van ránk fajunk őstörténete. Tehetünk úgy, mintha civilizáltak lennénk, de hiába eszünk késsel-villával, a felszín alatt még mindig primitív őseink püfölik a dobokat. Ruby Wax

A tárgyak értéke mindig a körülményektől függ, a kopott, régi karóra, a családi örökség nem ér többet egy egyszerû karóránál, de amikor egy kamasz lányra rábök az orosz katona a második világháború idején, jelezvén, elviszi, kell neki, akkor annak a karórának az értéke egyszeriben felbecsülhetetlenné válik, mert megmenti őt a megbecstelenítéstől. Finy Petra

Átélünk valamit. Alig pár nappal később már kissé módosult formában emlékszünk rá, mintha súgott szavakat értettünk volna félre. Aztán elmeséljük valakinek, és pár helyen ki kell töltenünk a hézagokat a saját fantáziánkkal, hogy legyen értelme a dolognak, különben még bolondnak néznének. Utána el is hisszük ezeket a kis lelki hézagpótlásokat, és legközelebb így adjuk tovább. Csakhogy ez nem igaz, ennélfogva az élő beszédben még jobban eltorzul. Egy évre rá részegen meséljük el a sztorit, úgyhogy még tovább szépítünk rajta - oké, őszintén szólva az ujjunkból szopjuk legalább az egyharmadát. Egy héttel később már józanok vagyunk, csakhogy nem akaródzik bevallanunk, mekkorát hazudtunk, vagyis ragaszkodunk a sztorink átdolgozott és bővített szeszközi változatához, és öt évvel később a mi úgy-éljek, itt-süllyedjek-el-ha, az-édesanyám-sírjára sztorinknak legfeljebb 50%-a igaz. Mindenki megcsinálja. Te is, én is. Akármilyen becsületesek és jó szándékúak vagyunk, folyamatosan félrevezetjük saját magunkat és másokat is, és erre nincs más okunk azon kívül, hogy az agyunkat hatékonyságra, és nem pontosságra tervezték. Mark Manson

A bolha igen kellemetlen valami, ha egyszer belénk bújik, nem nagyon lehet megszabadulni tőle. Akárcsak a rossz szokásoktól. Murakami Haruki

Az orrom megvakarása (...) nem ugyanolyan mértékben előre elrendelt-e, mint a hullócsillag pályája? A macska kószál a ház körül, a levél lehull a fáról, a gyermek megbotlik. Nem lehet-e ezeket a cselekvéseket a végtelenségig visszavezetni? Nem előre elrendeltek-e, és nem hatnak-e tovább az idők végtelenjéig? Ismerjük a levél lehullásának és a gyermek megbotlásának közvetlen okát, de nem tárhatjuk fel az okozatsor elejét és végét. Charlie Chaplin

Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. Janne Teller