November idézetek

Miért a harc s miért nem az öröm, az egyszerû, derûs dolgok, a hûvös esők, a sápadt fények a ködön, miért a harc s a küzdés árnya üldöz.

Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett. Ez az emlék didergésre késztet. Olyan a gyermekkor emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifûteni. Márai Sándor

Olyanok az emberek hangulatai, mint napnyugtakor a felhők vagy a gyöngyház szinei - egymásba nőve, mint egy himzés szálai, - bizonytalanabbul az áprilisi napnál s mégis bizonyos ritmussal, mely sohasem marad ki s melyet senkisem láthat előre. John Galsworthy

Emlékszel? május volt, kéklett a tó, mosoly volt minden, mint szemedben, azóta ősz lett. A tópart ködös, azóta én is komor, néma lettem.

A nappalok mind rövidebbek, Jön a tél csendesen, Átokvert lélek, fagyos szélvész Sír a kéményeken, Ökör, szamár, ló összebújva, A széllel versenyt ordít, Az ember búsan gondba mélyed, S a tûz mellé huzódik. Vasile Alecsandri

Elaludni készül a nyár, Ködök lusta fellege száll, Hûvösebb az éjszaka már. Vigyázz rám! Dés László

Mostanában minden olyan furcsa. Csendes káosz uralkodik körülöttem. Mint akit beérzéstelenített az élet, érzem, hogy történni fog valami, de nem tudom, mi az. Vagy talán csak azért gondolom így, mert vágyom a változásra. Fabio Volo

Mindig is gyûlöltem az ürességet, amely a tél velejárója; a néptelen táj és a bántóan éles különbség az ég és a föld között, a fák átváltozása csontvázakká és a városé pusztává. Veronica Roth

Ó! az eső! a langyos, lassú csöppek! Fonalak az Idő vén orsajáról! Az évek fájó könnyei pörögnek! Georges Rodenbach

A nyár közepi szüntelen világosságban az embernek van ideje, hogy azon gondolkodjon, ami sötét, hideg és rémisztő, azon az évszakon, amit télnek hívunk. És minden rosszon, ami azzal jár. Sjón

Gyászos ez a dal, éppen engem hív, Minden múlt idő, már nem tudom, mit súg a szél. Érzem, itt a vég, nem is kezdeném, Jön a sötétség, rám hull, érzem én.

Ó, mulandóság, tört szívek sötétje, bolond szívem csúfos békessége, hallgatózó csönd, ó, gyûlölt emlék: csak most érkeztünk, s szólít az öröklét.

Magányod csöndjén áthatolva Suttogás ébred, halk neszek, Éjfélt kongat a toronyóra, Mint álmos, késő üzenet, Az idő hömpölyögve múlván Útjában mindent elragad, Sok-sok órája, mint a hullám, Sodorja ifjúságodat. George Topirceanu

Elmulás zenéje, bús őszi, hideg szél, Feledni akartam, altatni szivem, Dacolni a múlttal, úgy-e, mily rideg cél? De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen... Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod Az emlékezésnek régi lángjait, Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog, Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!... Ady Endre

Bizonyos téli hónapokban (...) az ég meg sem próbálkozik jó benyomást kelteni: reggel olyan színe van, mint a pocsolyába esett újságnak, az alkony pedig olyan ködöt hagy maga után, mintha valaki kísérteteket égetett volna. Fredrik Backman

Az ember rosszkedvû lesz az ilyen időben. Nincs más, csak a köd. Még a tekintet is megcsúszik, mert nincs mibe kapaszkodjék. Robert Seethaler

Most elég sötét van ahhoz, hogy lássam a jövőt, a hideg reggeleket és hosszú éjszakákat, a mindennapos zenét. Michael Cunningham

Tavaszi szél a fagyot, a tavaszt tovaûzi a tûnő nyár, s ha az almahozó ősz kiteríti gyümölcsei kincsét, újra betoppan lomha ködével a tél. Quintus Horatius Flaccus

Most elkövetkezik a nyugalom, leáll a mozgás, és a dolgok egy helyben maradnak, minden kővé dermed, az emlékek, a képek szertefoszlanak, és a folyó nem folyik többé, megkövülnek a hullámai, a magas ég is mozdulatlan felhőkkel függ majd felette. Jirí Weil

A csendnek is megvannak a maga morajlásai.