Nyár idézetek

Mindenem megvan: talpam alatt hosszú út szívemben szabadság.

Szeretlek ilyen boldognak, nyugodtnak és gondtalannak látni, és szeretem a tudatot, hogy részben én vagyok az oka. E. L. James

A szabadság és a szépség oly jó, hogy fáj megválni tőle.

Szeretlek mint virág a napfényt, Miként madár a zöld mezőt; Szeretlek, mint ifjú a fátyolt; Mit boldogsága néki szőtt.

Jöhet a nyár vagy a tél, mindig egyforma szép vagy, Egyformán jól áll neked minden évszak.

Imádott vásárolni. Az volt neki az élet sója. Az ember ismerősökkel találkozik, és beszélgethet egy kicsit, pletykálhat az eladókkal, és lehetősége nyílik megnézni a különféle árukat a különféle üzletekben. És egész hosszú időt el lehet tölteni ezekkel a kellemes elfoglaltságokkal anélkül, hogy lelkiismeret-furdalást kellene éreznie a kimaradásért. Agatha Christie

Itt a tavasz, süt a nap, Itt van az a szezon, Mikor a padokon alszanak. Szép Ernő

Ha süt a nap, hagyd ott a házat. Táncolj át a réten, Ülj le a patak mellett, És élvezd, hogy létezel. A víz csobogása felkapja félelmeidet, És a végtelen tengerig sodorja. J. Donald Walters

Szép idő van, jó idő van, Vigyorog az ég is, Adjanak egy deci rumot, Hadd vigyorgok én is!

Szabadon élek, szabadon érzek, A szívemnek nincs akadály, Csak hagyom, hogy égjen És vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj.

Sok ember azt mondja, élvezi a telet, de valójában azt élvezi, hogy nincs kiszolgáltatva neki.

A nyár közeledtével furcsa gondolataink támadnak: kisebbnek érezzük magunkat, mert több időt töltünk a szabadban, és ez új távlatokat ad a világnak. Távolabb kerül a horizont, a házunk falain és a felhőkön is túlra. Paulo Coelho

Ez a legmelegebb nyár az eddigi életünkben. Ugyanakkor ez a leghûvösebb nyár a hátralévő életünkben.

Van valami mélységesen megnyugtató abban, ha ez ember egy szép nyári napon a verandán üldögél, és nézi, ahogy mások dolgoznak. Nora Roberts

Oly jó szeretni Téged, lengsz, mint illatos rétek, hajad nagy, barna alkony, engedd, hogy betakarjon. Tebenned mindig nyár van, forrásom vagy e tájban, szemed két fényes ablak, engedd, hogy benned lakjak. Csepeli Szabó Béla

Boldog embertől boldogsága okát tudakolni olyasmi, mintha az ember kilencven esztendős aggastyántól akarná hallani a hosszú élet titkát. Nem tudja. Mégis, ha sarokba szorítanak, valahogy ilyesmit mondanék: "A barátság és a szerelem állandó jelenléte és a hatalomvágy, a kapaszkodás és a pénzszerzés ingerének állandó távolléte már maga is boldogság. Jelentős segítséget ad a boldogsághoz a fontos, vagy fontosnak képzelt tevékenység. Mindegy, akár testi vagy szellemi aktivitásról van szó. Nehéz depressziót érezni, ha az ember kertjében rózsafákat ültet vagy éppen verset ír. És mindez akkor is aktivitást jelent, ha passzív formában jelentkezik - vagyis, ha az ember zenét hallgat, könyvet olvas, figyeli a természetet, festményekben gyönyörködik. Akármerre indulok, egy-egy nagy lépést teszek mérföldes, mesebeli csizmában a boldogság felé." Faludy György

Hogy miért vagyok néha boldogtalan? Mi a hibám? Az eredendő hibám? Hogy túlságosan szeretem az életet. (...) Kiélvezni minden pillanatot, felsikoltani az örömtől, ha a meleg tengervízben egy tarajos hullám végigborzol. Vagy egy elvadult kert, vagy a magasra nőtt fű láttán, mintha csoda volna. Áhítatos mozdulatlanságba merülni, lélegzet-visszafojtva, mikor a madarak énekelni kezdenek. Hallgatni a csicsergésüket, áhítatosan, mint akár Mozartot. (...) Szeretni, szeretni, bolondulásig szeretni a hajnalhasadást; lágy szavakat suttogni az alkonynak, gondolatban megsimogatni gigászi kezekkel a tenger fémes felszínét vihar előtt. És inni az esőt... Meztelenül, kitárt karral, lehunyt szemmel és nyitott ajakkal átadni magadat a trópusi szigetek meleg esőjének. Úgy szeretem az életet, hogy az emberek elrémülnek tőle, s a halálukra gondolnak. Annyira átéreztetem velük, milyen becses az élet, hogy a halálnak még a puszta gondolata is merénylet lesz, szentségtörés, menekülésre késztető rém. Lelki vérfürdő.

Jó nyár jár rája.

Élj a napsütésben, ússz a tengerben, szívd magadba a vad levegő tisztaságát! Ralph Waldo Emerson

Tudod, én venni szeretnék egy nagy levegőt, Szerelmet szeretnék, nem szeretőt. Hidd el, én élni szeretnék, nem meghalni, A hazámat szeretni, és nem itt hagyni. Deniz