Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Minden emberben, vagy majdnem minden emberben benne rejlik a bármilyen barbárságra képes szörnyeteg. A körülményeken múlik. (...) De persze azt gondoljuk, ez csak másokra vonatkozik, ez velünk nem történhet meg. Az egyik legveszedelmesebb dolog, hogy az emberek azt hiszik magukról, hogy jók, és nem képesek gonosz tettekre. Pedig szinte mindannyian képesek vagyunk barbárrá válni. Ezt kell tudatosítanunk magunkban, így lehet esélyünk elkerülni, hogy valóban azzá is legyünk. Thomas Glavinic
-
Senki sem ismerheti magát, míg szíve nem állta ki a kétségbeesés próbáját. Igyekezz elérhetetlennek tûnő célod felé, oda, ahol a valóság lakozik, és csak a kétségbeesés képes felkúszni a legmagasabb falakra. Időről időre sokkok kólintanak fejbe, és visszatérítenek a valóságba. Próbálj nem azonosulni olyan eseményekkel, amiket nem változtathatsz meg. Kétségtelen, hogy sokkot kapni szokatlan módja a menekülésnek, de szerencsések vagyunk, hogy ez az út egyáltalán létezik.
-
A mesék nem csak arra szolgálnak, hogy szívünkben ne bontsa ki fekete bársonyvirágát a gonoszság, nem csak arra, hogy tudjunk miről beszélgetni a kopasz fejû teliholddal, ha éjszaka megpihenünk a szegletes útjelző kövön, nem csak arra, hogy sírhatnékunkat tápláljuk, mikor ránk támad tulajdon árvaságunk, de arra is, hogy a belénk ragadt rossz anyagot kihajtsa a lelkünkből és testünkből is. Cserna-Szabó András
-
A gyermekkor távoli földrész. Aki egyszer elhagyta partjait, örökké gondol reá, de szíve mélyén nem vágyik igazán vissza e vad világba. Ha visszagondolok gyermekkoromra, nem tudom megmondani, "jó" volt-e vagy "rossz"? Csak azt tudom, hogy soha, semmilyen áron nem volnék hajlandó visszatérni oda. Márai Sándor
-
A komplexitás létezésének problémáját nem oldja meg egy istenség feltételezése, az csak egy új problémát generál. Ha minden összetett dolog egy intelligens teremtőt igényel, akkor miért ne lenne ugyanez igaz magára a teremtőre is? Egy összetett istenség nem igényel maga is egy még összetettebb teremtőt, és így tovább, a végtelenségig?
-
Nincs a természetben két egymáshoz tökéletesen hasonló falevél, s így bizonyosan két ember sem lehet teljesen egyenlő. Mégis felébred azért a növény szendergő ékessége téli álmából, zöldell a tavaszi lágy szellőkben, örvendezik a harmatnak, s mohón szívja be a nyári eső cseppjeit, összezsugorodik az ősz hidegétől, s végül szárazon hull a földre. Bár olyannyira különböző alakban, a természet mégis csak egyetlen törvényét követi. S ehhez hasonlóan mi, emberek is, bolygónk benépesülése óta a fehértől a szerecsenig, s ettől az albínóig, annyi milliárdan mind különbözők vagyunk, s bár különbözünk, mégis egyetlen törvény hatalma alatt állunk. Mindegyikünk egyféle módon születik, a kín mindegyikünknek fáj, a szív - egyikünkben csakúgy, mint másikunkban -, néha tágul, és örömet érez, néha szorong és szenved, a fej csakúgy az egyikben, miként a másikban a lélek valódi székhelye, s a halál mindegyikünk vágyainak, reményeinek, munkásságának határt szab. Széchenyi István